A borotválatlan sellőlány

Volt az a Csehszlovák sorozat, a Látogatók, talán abban szerepelt Majka, ő volt a legnagyobb kedvencem gyerekkoromban, mert ugye milyen az, hogy az ember megy a plafonon, és piros közben a szeme. (Azért most rákerestem a Youtube-on, ijesztő, gyakorlatilag gyerekhorror, de én imádtam).  Mondjuk a Majka aféle (vagy afféle? Kérdezzük meg Schmitt Pált) Keleti blokkos változata az E.T.-nek fűszerezve egy kis Dorothyval az Ózból, mert ugye a piros csizmája az már majdnem rubintcipő...De lehet, hogy a Majka és a Látogatók nem ugyanaz a sorozat. A látogatók zselét ettek, ami elképesztően fincsin nézett ki, mielőtt zselé lett volna. Na, ez csak azért jutott eszembe, mert mostanában tele vagyok látogatóval. Ennyiszer még soha nem mentem át a Brooklyn Bridge-en, mint most, ráadásul mindenkinek el kell mondanom, hogy "nem, nem olyan hosszú az, mint látszik". Általános tiltakozás. "Legalább egy óóóóóóóra". Hiába mondom, hogy húsz perc. Sétáltunk még a Chinatown-ban, amiből fél perc alatt lesz Little Italy, este a Sohóban, a West Village-ben, ezek egy-két utcára vannak egymástól, de olyan, mintha másik országban lennének.

Egyik este belefutottunk Will Smithbe, vagyis inkább a forgatásba, mert a Will Smith közelébe nem engedtek. Egyszer ugyan kiintegett az ő közönségének, akik erre tomboltak. Csak az erős lámpák tűntek fel, meg a fotózó-videózó-tapsoló turisták. A Men in Black 3. készül, mint a location vacation oldalról később megtudtam. Már a második se nagyon érdekelt, ezt meg egészen biztosan ki fogom hagyni.

A Central Parkban megismerkedtem a Biciklis Janival, ők a magyarok, akik a bicikliket kölcsönzik, majd járok hozzá, amíg nem tudok magamnak venni egyet. Ahhoz előbb legyen állásom. Amúgy még nem keseredtem el, mert nincs, de egy hónap múlva meglátjuk, ugyanezt írom-e majd. Soha életemben nem írtam még "motivációs levelet", amit azért is utálok, mert egy kamu az egész, amit ilyenekkel pakol tele az ember, hogy "célorientált vagyok", "kitartó és megbízható, új ismeretekre nyitott", "aktív, előrelátó és megfontolt", szerintem ezeket a szavakat, legalábbis így együtt csak az önéletrajzokban használják, ki a fene gondol saját magára mint célorientált emberre úgy egyébként? Feltöltöttem kivonatokat a munkáimból egy egyik weboldalra. Én felvenném magamat, de hát egyelőre a többiek nem. Mondjuk szerintem a motivációs levelem elég gáz lett több helyen, teszem hozzá, hogy itt csak cover letternek hívják, azt hittem, annyit kell írni, kedves xy, köszi, hogy elolvasod az önéletrajzomat, csá. De a rendes motivációs levélnek is olyan hosszúnak kell lennie, hogy fél perc alatt elolvasható legyen, különben dobják a kukába. Egyébként mindegy, augusztusig úgysem dolgozhatok, de ezt már írtam. Addig is javítom a már elkészült munkákat, a tévésorozat olyan állapotba került, hogy holnap kereshetnék vele ügynököt, csak még a többit is rendbe kell hozni, mert ha mondjuk az ügynök elkéri, miket írtam még, lesz csodálkozás. Azok ugyanis még nem tökéletesek, de most dolgozom rajtuk. Júliusban elküldöm vagy 150 helyre, hátha valaki felvesz.

Szóval Majka és a Látogatók. Majka annyira ijesztő, ahogy áll a tó közepén a piros csizmájában, hogy nem bírtam róla levenni a szemem. Már itt kellett volna sejteni, hogy a Csehek elhúznak majd mellettünk, nekünk például sosem volt sci-fi gyereksorozatunk, csak az Időlabirintus, ami meg angol volt. A Szeleburdi család az meg nem scifi, kivéve az a rész, amikor az Ulmann Mónika átmászik az egyik lakásból a másikba. Ez a jelenet akkor jutott eszembe, amikor elment a leendő lakásomba, ami a 21.-en van, és az erkélyről be lehetne simán mászni a másik szobába, csakhogy amikor fentről az autók akkorák, mint egy légy, akkor az ember elgondolkodik, hogy érdemes-e. Már nagyon várom a költözést, bár ehhez majd kocsit kell bérelnem, 200 dollár, örülök neki.

Kimentünk a Látogatókkal a Coney Islandre, ami gyakorlatilag az itteni Dagály strand. Van homokos tengerpartja. Az egy főre (és tesfelületre) jutó tetkók száma valami egész döbbenetes, meg tulajdonképpen nem is dagály strand, inkább Palatinus, van itt minden, sör, hot dog, megszámlálhatatlan fesztiválkaja, amiket szerintem kizárólag ilyen helyekre találtak ki. (édes tésztába sütött mozarella például. Létezhetetlen.) Szóval a bícs az sokaknak az egyetlen nyaralásuk, gyakorlatilag leköltöznek ide. A rántottcsirkés-hűtőtáskás magyarokon jóval túltesznek mind mennyiségben, mind felszerelésben, komplett barbecue sütőkkel cuccolnak le, sörrel teli hűtőládával, napernyőkkel elbarikádozzák magukat a családok, nyaralnak. Sellőfesztivál is volt. Lezárták a strandra vezető utat a rendőrök, mert délután kettő körül elkezdődött a felvonulás, hogy Amerika New Yorktól különböző részei milyenek lehetnek, abból itt kaptunk egy kis ízelítőt. A sellőparádét egy hatalmas, felfújt sárkány vezette, aztán jöttek a jelmezbe öltözött emberek, szerintem tök ciki az egész, csak itt nem szokás hangot adni a nemtetszésnek. Nem kell odamenni. De ha meg az ember már odamegy, vagy véletlenül odakeveredik, akkor sem akarja elkergetni őket, csak mert olyan ruhában vannak, ami gáz, és egyáltalán, az ember nem tölti a vasárnap délutánját a sellőparádé szétverésével ahelyett, hogy mondjuk a családjával lenne. A teljes képzavar szállt fel a metróra. Dolga végeztével a Nike cipős sellőlány leült velünk szemben, a hullahopp karikájával az összes mellette ülőt leütötte (senki nem kiabált vele, megkérdezték tőle udvariasan, ma milyen ünnep is van), majd elkezdte a metrón leszedni a sellősminket (arany csillámport az arcáról), mindezt a farmerjába törölte, amit a táskájából húzott elő. Eddigre már nem is őt bámultuk, hanem az elviselhetetlenül nagy hónaljszőrzetet, amit egy sellő képével nehéz összeegyeztetni. Szóval én abból a rémesen borzalmas Karib tengeri filmből úgy tudtam, hogy a sellők énekelnek a hajósoknak, de a gonoszságuk véget ér ott, hogy vámpírfoguk lesz és lerántják a mélybe a gyanútlan matrózt, de hónaljszőrzet-mutogatásig még ez a film sem merészkedett el. A sellőlány a metrón mindeközben kétféle mobiltelefonon is beszélt egyszerre. Azt odáig értem, hogy "ahogy az Isten megalkotta, az úgy jó, és ha a Jóisten a nőnek hónaljszőrzetet teremtett, akkor oka volt rá", na de a lány tetkóit már biztos nem a Jóisten rajzolta oda, ha jól emlékszem, peace-jelet, tehát teljes az identitászavar. Mégse dobta meg senki paradicsommal.

Az új Manhattan

Végre olyan dolgokra is jut időm, amire eddig sose, lehet kicsit mászkálni a városban, megnézni olyasmit, amit szerettem volna, de nem lehetett, mert aznap, amikor időm lett volna rá, meg kellett írnom mondjuk 30 oldalt valamiből. Mostanában mindig jön hozzám valaki, így lehet együtt sétálgatni, múzeumba menni, satöbbi. Rájöttem, hogy milyen szívesen laknék Brooklynban, azon a részén, ami Manhattanhez közeli, Brooklyn az új Manhattan, mondják amúgy is. Queens az új Brooklyn, hogy Manhattan micsoda, azt nem tudom. (Bronx??) Szóval Brooklyn gyönyörű, olyan, néhány utcája olyan, mint egy üdülőövezet, sétány a folyóparton, szemben Manhattan (a régi), csodaszép. Ha nem mennék a 43. utcába, már költöznék is. Van magyar házmester is, Gyula, aki Erdélyből szökött ide a nyolcvanas években, Gyula nagyon jól elvan a gyerekekkel, és szerinte az itteni magyarokat a templomok nagyon is összetartják, egy szép 25 fokos alkonyatban nem álltam le vele ezen vitatkozni. A Brooklyn Brigódge az én kedvencem, amin már sötétben mentünk vissza (a régi) Manhattanbe, fényesség az volt. De most nem költözöm Brooklynba, mert az öreges Upper East Side-ról immár biztosan (papírok aláírva, útlevél lefénymásolva) megyek a 43-ba, a 21. emeletre. Ahol erkélyem is lesz, Manhattanre (a régi) néző. Lemondom a konditerem-bérletemet, mert van a házban, meg uszoda is, meg mozi is, mármint olyan, ahová levihetem a saját dvd-met, oszt a barátokkal meg lehet nézni, hát majd a Netflixről rendelt filmeket inkább vásznon nézem, de sőt, leviszem a Fat Chance-t is egyszer, hogy elmondhassam, bemutatták moziban is. Az új ház sokkal jobb lesz, mint ahol most lakom, majd leírom annak idején, még nem. Annyit máris felfedeztem, hogy az HBO a 43. utcában van, ergo ha felvennének oda, reggelente csak ki kellene sétálnom, hát mondom én, hogy jó lesz ez nekem. 

És végre lesz biciklim is, (nem, ez kivételesen nem a házzal jár, ezt majd veszek, amikor lesz fizetésem), és akkor mehetek biciklizni.

Kellett menni Outletbe is. Azért kellett, mert New Yorkban az "outlet" az valami mitikus (ha hosszú í, akkor hosszú, gugliztam, mindkettő volt) dolog, főleg a turisták körében. Jó, hogy van itt Empájörsztétbilding, meg Szabaccságszobor, meg Grendcentrál meg miegymás, de az outlet "bele kell, hogy férjen" egy New York-i látogatásba, szokás üres bőrönddel érkezni, hogy majd megtöltjük az outletben, leszedjük a cimkéket és akkor nem vernek ránk vámot a határon, mert vettünk 25 pólót fillérekért. Az outletben sokan mászkálnak (az élelmesek és tapasztaltak) bőrönddel, térképük is van, lehet vadul keresni, hol a leértékelt Gucci meg Prada, a lényeg, hogy rá legyen írva, hogy Gucci meg Prada. Nekem ez az outlet mint program nem igazán a kedvencem (más szóval a halálom), de nyilván "ha már ott vagyok, körülnézek", annál is inkább, mert ha ez a program, akkor ez a program, Woodbury egy óra busszal nem tudok hazamenni, hiába van 35 fok épp. Én már a törökbálintit is utáltam, szerintem az outlet egy óriás szemfényvesztés, a cuccok ugyanis drágák, leértékelés pedig ugyanúgy van a fifth avenue-n is ilyenkor. Az outlet messze van és "legalább egy napot rá kell szánni", de hát egy harminc százalékkal leértékelt Diesel pólóért a világ végére is. Nekem az az elméletem, hogy az outlet az csak egy külön üzlet, vagyis inkább pláza, mert minden megvan egy helyen, ahová pont ugyanazokat a cuccokat viszik, amik a rendes üzletben is vannak, kicsit engednek az árból, az XXL-es és XXS-es maradékokat pedig valóban leértékelik, de ugye azok semmire (és főleg senkire) nem jók, tehát kuka. A Woodbury Outlet az ráadásul egy kis falu, házakkal, éttermekkel, itteni Pólus Center. Persze az ember remegő gyomorral közelíti a boltokat, az itt leggyakrabban elhangzó mondatok az "ezt ennyiért otthon nem kapod meg", meg a "20 dollárt ez a farmer megér", és a "15 dollárért nem hagyok itt egy inget", és közben telnek a szatyrok, füstölnek a hitelkártyák, a lelkiismeret nyugszik (a következő TELJES évre vásárolunk, most aztán egy évig SEMMIT.), tíz órakor pedig beülünk a buszba, aminek az árát sikeresen levásároltuk, tehát "abszolút megérte" kijönni, ez nem is kérdés. Az Outletet bele kéne tenni az útikönyvekbe is, mert New York az egy dolog, de az outlet...Lehet, hogy a Woodbury outlet lesz mégis az új Manhattan. Egyébként láttam 1300 dollárra leértékelt zakót is, azon gondolkoztam, hogy aki egyébként elköltene 1300 dollárt egy zakóra, az megveheti a nem outletben is, tehát ide ki se jönne, nem az a fajta ember. (Az outletezős az egy külön fajta ember. Én mondjuk nem köpök le mindenkit, aki nem a Madison Avenue-n vásárol be, de törökbálintot is egész életemben - már amióta outlet van - elkerültem messzire. A tisztesség kedvéért azért természetesen vettem magamnak ezt-azt, de csak mert "a hülyének is megéri". A hülyének  is megéri az egyik legjobban utált kifejezésem, azt hiszem.

A színházról megint csak nem akarok írni, a Broadway az nem igazán színház, az Broadway, nem vesz el és nem ad hozzá. Majd ha olyat látok, ami nagyon jó, arról írok. Az új (itteni új, mert a Tall Dark Stranger az itteni régi) Woody Allen film annyira rossz, hogy ilyet talán még nem is láttam, a Midnight in Paris, hiába van benne Kathy Bates, a film csak annyival jobb a Karib tenger kalózainál (ami maga a rettenet), amennyivel rövidebb. Nem írok róla semmit, én egyszerűen kihúznám Woody Allen alól a rendezői széket, pedig hát nagy kedvencem ő.

Hogy hazamegyek-e júniusban vagy sem, az egyelőre rejtély, állásinterjúra még nem hívtak be, bár az egyik filmstúdió gyanúsan sokat nézegeti az önéletrajzomat, kapok is róla jelentést, onnan tudom. Hivatalosan július 15-től dolgozhatok, tehát most még van időm. Utána már biztosan nem lesz, és az első utam egy fogorvoshoz fog vezetni, de ezt most nem részletezem, miért, mert az outletes rész már biztosan kiborított mindenkit, nem akarok tovább sokkolni senkit sem. A héten kezdődik a Shakespeare in the Park, ezek színházi előadások a Central Parkban, lesz Szeget Szeggel, meg Minden jó, ha vége jó, akarok is menni, meg a Bryant parkba is az HBO fesztiválra, annál is inkább, mert ugye ott kell majd dolgoznom. Kell ugyan dolgoznom a héten egy kicsit, de a lényeg, hogy végre lehet anélkül jönni-menni a városban, hogy ezt leckeírás helyett tegyem, most kezdődik a nettó New York-i nyaralásom. A régi Manhattan felfedezése kezdődik.