Az új Manhattan

Végre olyan dolgokra is jut időm, amire eddig sose, lehet kicsit mászkálni a városban, megnézni olyasmit, amit szerettem volna, de nem lehetett, mert aznap, amikor időm lett volna rá, meg kellett írnom mondjuk 30 oldalt valamiből. Mostanában mindig jön hozzám valaki, így lehet együtt sétálgatni, múzeumba menni, satöbbi. Rájöttem, hogy milyen szívesen laknék Brooklynban, azon a részén, ami Manhattanhez közeli, Brooklyn az új Manhattan, mondják amúgy is. Queens az új Brooklyn, hogy Manhattan micsoda, azt nem tudom. (Bronx??) Szóval Brooklyn gyönyörű, olyan, néhány utcája olyan, mint egy üdülőövezet, sétány a folyóparton, szemben Manhattan (a régi), csodaszép. Ha nem mennék a 43. utcába, már költöznék is. Van magyar házmester is, Gyula, aki Erdélyből szökött ide a nyolcvanas években, Gyula nagyon jól elvan a gyerekekkel, és szerinte az itteni magyarokat a templomok nagyon is összetartják, egy szép 25 fokos alkonyatban nem álltam le vele ezen vitatkozni. A Brooklyn Brigódge az én kedvencem, amin már sötétben mentünk vissza (a régi) Manhattanbe, fényesség az volt. De most nem költözöm Brooklynba, mert az öreges Upper East Side-ról immár biztosan (papírok aláírva, útlevél lefénymásolva) megyek a 43-ba, a 21. emeletre. Ahol erkélyem is lesz, Manhattanre (a régi) néző. Lemondom a konditerem-bérletemet, mert van a házban, meg uszoda is, meg mozi is, mármint olyan, ahová levihetem a saját dvd-met, oszt a barátokkal meg lehet nézni, hát majd a Netflixről rendelt filmeket inkább vásznon nézem, de sőt, leviszem a Fat Chance-t is egyszer, hogy elmondhassam, bemutatták moziban is. Az új ház sokkal jobb lesz, mint ahol most lakom, majd leírom annak idején, még nem. Annyit máris felfedeztem, hogy az HBO a 43. utcában van, ergo ha felvennének oda, reggelente csak ki kellene sétálnom, hát mondom én, hogy jó lesz ez nekem. 

És végre lesz biciklim is, (nem, ez kivételesen nem a házzal jár, ezt majd veszek, amikor lesz fizetésem), és akkor mehetek biciklizni.

Kellett menni Outletbe is. Azért kellett, mert New Yorkban az "outlet" az valami mitikus (ha hosszú í, akkor hosszú, gugliztam, mindkettő volt) dolog, főleg a turisták körében. Jó, hogy van itt Empájörsztétbilding, meg Szabaccságszobor, meg Grendcentrál meg miegymás, de az outlet "bele kell, hogy férjen" egy New York-i látogatásba, szokás üres bőrönddel érkezni, hogy majd megtöltjük az outletben, leszedjük a cimkéket és akkor nem vernek ránk vámot a határon, mert vettünk 25 pólót fillérekért. Az outletben sokan mászkálnak (az élelmesek és tapasztaltak) bőrönddel, térképük is van, lehet vadul keresni, hol a leértékelt Gucci meg Prada, a lényeg, hogy rá legyen írva, hogy Gucci meg Prada. Nekem ez az outlet mint program nem igazán a kedvencem (más szóval a halálom), de nyilván "ha már ott vagyok, körülnézek", annál is inkább, mert ha ez a program, akkor ez a program, Woodbury egy óra busszal nem tudok hazamenni, hiába van 35 fok épp. Én már a törökbálintit is utáltam, szerintem az outlet egy óriás szemfényvesztés, a cuccok ugyanis drágák, leértékelés pedig ugyanúgy van a fifth avenue-n is ilyenkor. Az outlet messze van és "legalább egy napot rá kell szánni", de hát egy harminc százalékkal leértékelt Diesel pólóért a világ végére is. Nekem az az elméletem, hogy az outlet az csak egy külön üzlet, vagyis inkább pláza, mert minden megvan egy helyen, ahová pont ugyanazokat a cuccokat viszik, amik a rendes üzletben is vannak, kicsit engednek az árból, az XXL-es és XXS-es maradékokat pedig valóban leértékelik, de ugye azok semmire (és főleg senkire) nem jók, tehát kuka. A Woodbury Outlet az ráadásul egy kis falu, házakkal, éttermekkel, itteni Pólus Center. Persze az ember remegő gyomorral közelíti a boltokat, az itt leggyakrabban elhangzó mondatok az "ezt ennyiért otthon nem kapod meg", meg a "20 dollárt ez a farmer megér", és a "15 dollárért nem hagyok itt egy inget", és közben telnek a szatyrok, füstölnek a hitelkártyák, a lelkiismeret nyugszik (a következő TELJES évre vásárolunk, most aztán egy évig SEMMIT.), tíz órakor pedig beülünk a buszba, aminek az árát sikeresen levásároltuk, tehát "abszolút megérte" kijönni, ez nem is kérdés. Az Outletet bele kéne tenni az útikönyvekbe is, mert New York az egy dolog, de az outlet...Lehet, hogy a Woodbury outlet lesz mégis az új Manhattan. Egyébként láttam 1300 dollárra leértékelt zakót is, azon gondolkoztam, hogy aki egyébként elköltene 1300 dollárt egy zakóra, az megveheti a nem outletben is, tehát ide ki se jönne, nem az a fajta ember. (Az outletezős az egy külön fajta ember. Én mondjuk nem köpök le mindenkit, aki nem a Madison Avenue-n vásárol be, de törökbálintot is egész életemben - már amióta outlet van - elkerültem messzire. A tisztesség kedvéért azért természetesen vettem magamnak ezt-azt, de csak mert "a hülyének is megéri". A hülyének  is megéri az egyik legjobban utált kifejezésem, azt hiszem.

A színházról megint csak nem akarok írni, a Broadway az nem igazán színház, az Broadway, nem vesz el és nem ad hozzá. Majd ha olyat látok, ami nagyon jó, arról írok. Az új (itteni új, mert a Tall Dark Stranger az itteni régi) Woody Allen film annyira rossz, hogy ilyet talán még nem is láttam, a Midnight in Paris, hiába van benne Kathy Bates, a film csak annyival jobb a Karib tenger kalózainál (ami maga a rettenet), amennyivel rövidebb. Nem írok róla semmit, én egyszerűen kihúznám Woody Allen alól a rendezői széket, pedig hát nagy kedvencem ő.

Hogy hazamegyek-e júniusban vagy sem, az egyelőre rejtély, állásinterjúra még nem hívtak be, bár az egyik filmstúdió gyanúsan sokat nézegeti az önéletrajzomat, kapok is róla jelentést, onnan tudom. Hivatalosan július 15-től dolgozhatok, tehát most még van időm. Utána már biztosan nem lesz, és az első utam egy fogorvoshoz fog vezetni, de ezt most nem részletezem, miért, mert az outletes rész már biztosan kiborított mindenkit, nem akarok tovább sokkolni senkit sem. A héten kezdődik a Shakespeare in the Park, ezek színházi előadások a Central Parkban, lesz Szeget Szeggel, meg Minden jó, ha vége jó, akarok is menni, meg a Bryant parkba is az HBO fesztiválra, annál is inkább, mert ugye ott kell majd dolgoznom. Kell ugyan dolgoznom a héten egy kicsit, de a lényeg, hogy végre lehet anélkül jönni-menni a városban, hogy ezt leckeírás helyett tegyem, most kezdődik a nettó New York-i nyaralásom. A régi Manhattan felfedezése kezdődik.