Az író ír

Tévedések az írókról:
- Az író az az ember, aki leül a gépéhez, várja az ihletet, az ihlet jön, az író elkezdi az első oldalon és abbahagyja a 120-on, ha forgatókönyvet ír, az Anna Karenina esetében ennek a többszörösénél. Na, ez nem így van. Az író olyan matematikus, aki nem volt jó matekból. Olyan ugyanis nincs, hogy az embernek szárnyalnak a gondolatai, már úgy értve egyfolytában és kontroll nélkül, veri a billentyűt, szívja a cigiket, issza a kávét, és annyira belemerül a munkába, mint a Szeleburdi családban az apuka, aki visszadobta a pingponglabda helyett a kávét. Ezen mondjuk nagyon sokat nevettem kiskoromban, zárójel. Az én drága balagyféltekés barátaimnak fogalmuk sincs, mennyire hasonló a munkánk, tulajdonképpen tervezés meg szerkesztés az egész, a konkrét szavak leírása az már semmi. (ma ez a semmi tartott vagy nyolc órán keresztül). Ez a másik nagy mítosz: mi kell az íráshoz? Lángoló elme? Határtalan fantázia? Dehogy. Segg. A képesség, hogy az ember leüljön a seggére (az én esetemben ez néha has, néha egészen abszurd pozíciókat veszek fel az ágyamon), és úgy is maradjon sok-sok órán keresztül, amíg ki nem szenvedi magából a napi oldalmennyiséget.
- Bárhol végezhető tevékenység. Ez is csak részben igaz, én például szeretek kávézóban dolgozni, de az csak addig megy, amíg le nem merül az aksi. A laptopé. Az egy nagyon jó ötlet volt anno a részemről, hogy Írországba mentem írni (és most kéretik nem párhuzamot vonni az ország neve meg az általam végzett tevékenység között, és nem, nem fordult meg a fejemben Baszkföld.), ott ugyanis folyton esik, és az ember rá van kényszerülve, hogy ne menjen ki a lakásból. Szerettem volna Spanyolországba menni először, de aztán rájöttem, 40 fokban az is hülye, aki nem a tengerparton döglik, hanem egy elzárt, sötét szobában ír (ahol egyébként szellemet is láttam, ezt csak úgy egy második zárójelben jegyzem meg, és nem, nem szívtam semmit.) De ez vonatkozik a Central Parkra is, időnként az az ötletem támadt, hogy kimegyek a parkba és ott csinálom meg a leckémet. A laptopot süti a nap. Az ötlet ugrott. Marad a szobám. Arra, hogy az abakom a tengerpartna nézzen és permanensen, még várnom kell.

A business class után az is kiderül, hogy mennyit. Sokat. Szeretem ezt az órát, mert nagyon reálisan vázolják fel nekünk, hogy miért nem lesz belőlünk soha Hollywoodi forgatókönyvíró. Szerintem ez jobb, mint nekivágni Los Angelesnek, aztán ott pofára esni. Ez egyébként nem igaz, hogy nem lesz Hollywoodi forgatókönyvíró, inkább úgy igaz, hogy ha véletlenül el is adunk egy könyvet, majdnem biztos, hogy nem mi leszünk azok, akik végül is megírják. Ellenben kaphatok olyan állást, hogy mások munkáját fejlesszem fel, ezt már írtam korábban. Persze ha találok egy sztárt, aki kedvet kap a munkámhoz, akkor majdnem biztos, hogy a műből lesz is valami. Ezért fogom fejbevágni Torontóban a Kathy Batest meg a Julianne Moore-t a 120 oldalas gyöngyszemeimmel, hátha megtetszik nekik. De  amúltkori óra óta persze tudjuk, hogy nem érkezünk forgatókönyvvel Torontóba, legalábbis nyomtatott verziót nem hurcolunk magunkkal, ellentétben készséggel vigyorunk mindenkire, és közüljük az ügynökökkel és producerekkel, "milyen szerencse, véletlenül van nálam egy pendrive és véletlenül pont el tudom emailezni holnap Önnek". Most a producerek és az írók viszonyáról tanultunk. Elmondom, miket tudtam meg a producerről. Most kizárólag azokról írok, amik eddigi pályán során rejtve maradtak előlem. A producerség öt másodpercben megtanulható: fizess időben és etesd bőséggel az alkalmazottaidat. Ennyi. A pénz nem számít, lehet az kevés is, ha megadott határidőre kifizeted. (jegyeztem...). Az alkalmazott (inkább azok, akik a konkrét stábban dolgoznak) egész nap szívesen húzza az igát, ha rendesen kap enni. Ha nem kap pizzát, másnap ne is várd, hogy pofavágás nélkül bemenjen. (jegyzetem). LEGYÉL KEDVES AZ ÍRÓDDAL. (és a színészeddel és a rendeződdel). A producernek az az érdeke, hogy én szívesen dolgozzak és csak az ő munkájával törődjek napi 18 órában, de ő éreztetni is fogja velem, hogy ez milyen fontos neki. Mondjuk meg is fizeti, hogy semmi másra ne koncentráljak egyáltalán. (hát nem ezt pofázom már mióta???) De sőt. Itt a producer nem hagyja, hogy mondjuk egy rendező fülébe jusson, ha egy színésznő hisztériás és feszültséget kelt a stáb többi tagjai között. Nem engedheti meg a produkció érdekben. Hm. A producert itt firemannek hívják, én arra tippeltem volna, hogy mert ő rúgja ki az embereket (részben igaz), de valójában azért, mert a forgatás során és egyáltalán, a filmgyártás bármelyik pontján adódó problámákat azonnal megoldja, ha jó. És ezen az órán hallhattuk az örökérvényű igazságot is: Mit csinál az író? Ír. Ez nem afféle bölcsesség szeretne lenni, amiért rengeteg pénzt fizettem, hanem a jövőnk. Most megtudtuk, hogy az elmúlt egy év nem csupán teletömte okossággal a fejünket, de arra is felkészített, mi vár ránk az elkövetkező negyven évben: ÍRÁS. Aki nem képes kitermelni magából évi kettő forgatókönyvet, az ne foglalkozzon írással. Csak a számok egy átlagos amerikai író éltéből: 25 forgatókönyv, ami soha nem készült el. 7 forgatókönyv, amit megvettek, de soha nem készült el. 2 forgatókönyv, amit megvettek és el is készült. Szeretem ezt az órát, mondom.

Itt szigorú szabályai vannak annak, hogyan kell egy ügynököt megkeresni, jövő hétre kell írnom egy levelet, amiben eladom magamat a leendő ügynökömnek. Ez lesz a 256.  leckém a hétre. Most egyszerre három forgatókönyvet írok: a tévésorozatomat, az igazi filmet és a a régit, aminek a sztoriját teljesen megváltoztattam. Néha nem tudom, melyikben vagyok éppen, néha megörülök, hogy ha az egyiket elhasználtam itt, akkor még ellőhetem ott is. Ezt meg én teszem hozzá: az író elegánsan lop. Ez a trükk. MINDEN sztorit megírtak már, kivétel nélkül, a tévhit, hogy nem. A kérdés az, hogy ügyesen lopunk-e vagy feltűnően. Mostanra lett tele a fejem, éjfél van. Most van az, amikor nem bírok leírni még egy mondatot. Csak még ennyit: megjött az első fele az első pénzemnek, a producereim máris nem tartották be a "fizess időben" parancsolatot. És nem kedvesek. Illetve néha azok. Ennyi pénzért lehetnének mondjuk kedvesebbek.

Amikor a mondataimnak nincs tovább értelmük és magamat ismétlem, akkor kell elmenni aludni. Ez lesz most.