244 nap

Először is: nem volt talár, se sapka, amit dobálni kellett. Pedig én bíztam ebben, mert egyetlen ruhadarab, amiből nincsen itt egy se: zakó. Azért nincs, mert nehéz volt, nem csomagoltam be ősszel. Tíz perccel azelőtt, hogy a metrót el kellett érnem, gyorsan bementem egy üzletbe zakót venni, kb úgy, mint ahogy az Annie Hallban Annie parkolóhelyet talál. Levettem az első zakót a fogasról, ami jó volt, be a sorba (persze nyilván előttem valaki megvette a fél üzletet, aztán a csajnak nem volt visszajárója, meg kellett várni a csávót, amíg hoz visszajárót az alsó szintől, hozott, asszem, egy boltban ennél semmi sem lehet idegesítőbb.
A diplomaosztó előtt felolvasás volt. Tíz oldalt lehetett elküldeni a forgatókönyvekből, amit színészekkel olvastattak fel, néhány alkalommal csak egy "he?" bírta elhagyni a számat, mint pl. a brazil lány művénél, akinek a vérében volt a szappanopera műfaja (és arról szólt, hogy egy leszbikus lány önmagát keresi, és a templomban megkérdezik a papot, hogy ilyet lehet-e), meg az egyik olasznál, aki azt hiszem, nagyon eredeti szeretett volna lenni, de kicsit sem volt az. A svédre nem mondok semmit, egy év alatt megszoktam, hogy a történet csúcspontja az, amikor a szerelmesek megfogják egymás kezét és biztosítják egymást a soha el nem múló szerelmükről. A színészek elég jók voltak. Kettő csoporttársamé volt NAGYON vicces, az egyiknek mondjuk nem volt értelme, de órákig elhallgattam volna, végül is ilyen a Tarantino is. (Ezt nehéz nagyképűség nélkül mondani, de két tanárom is közölte, hogy az enyém volt "THE" Funny, pedig ráadásul én nem voltam elégedett a sajátommal. De az este végén megismerkedtem az egyik felolvasó színésznővel, akivel megállapodtunk, hogy máskor is tartanak ilyen felolvasást, ha szükségünk van rá. Márpedig lesz. A másk csoporttársam pl. meglepően sokat fejlődött azóta, hogy 244. nappal ezelőtt elkezdtük ezt itt.

A felolvasások után átadták a diplomákat, Kate nem volt ott mert beteg volt, amit nagyon sajnáltam, de majd vasárnap megyünk vele inni. Utána volt egy kis kaja az egyik teremben, aztán mentünk kocsmázni. Már nem emlékszem miket ittam és kivel. Ja, Randynek odaadtam a Bojan összes műveit, egy kivonatot a forgatókönyvemből Bojan minden egyes jelenetével, élete végéig ellesz vele, azt hiszem, Bojan születése lett a legemlékezetesebb pontja az egész tanévnek.

244 napot töltöttem el itt, kiszámoltam. Két forgatókönyv, két kisfilm (egyiket írtam, rendeztem, VÁGTAM), egy eredeti meg egy létező tévésorozat epizód, és a második változat megírása az egyik forgatókönyvnek. Ez a termés. Ha egyszer valaki színészetet szeretne tanulni, az NE menjen a New York Film Academyre (állítólag volt már, akit maguk az itt dolgozók beszéltek le róla), de aki forgatókönyvíró vagy producer szeretne lenni, az nem nagyon választhat jobb helyet. Már írtam, hogy egyszer azt mondta nekem valaki, hogy egy kávé mellett is meg lehet tanulni mindent, amit erről tudni érdemes. Ez 244 napnyi kávé után sem igaz. Most majd, hogy nincsenek óráim, nehéz lesz rávenni magam arra, hogy minden nap csináljak valamit, írjak, határidők nélkül, meg is beszéltük a csoporttársaimmal, hogy egymásnak adunk határidőket. Ezeket kell megcsinálnom: kijavítani mindent, amit írtam. Ügynököt keresni. Állást keresni. (Életemben nem voltam még állásinterjún, de most már legalább zakóm van hozzá.) Felkelni rendesen korán, futni meg edzésre járni. (Még nem kiabálom el, de elköltözöm, olyan házba, ahol nincs egér, ellenben van uszoda). Olvasni drámákat. Moziba járni. Filmeket nézni. Sorozatokat nézni. Weboldalakat nézni (mármint a fészbukon kívül is). Ja és be kell fejeznem az olasz filmet.

Visszakaptam a rendező és a producer kommentjeit. Rájöttem, filmet írok a negyvenes években. Minden változtatás, amit kérnek, RÉMES, amatőr és béna, minden, amit tanultam, egy tollvonással keresztülhúzódik a rendező meg a producer kezében, komolyan úgy kell befejeznem, hogy a fiú meg a lány csókolóznak, mert rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. Volt bent órán náálunk egy producer. Ő elmondta, lehet hülyézni a producereket a hülye szó alkalmazása nélkül. Amikor visszaírtam a levelemet a rendezőnek, nagyon igyekeztem kerülni a "kretén", "idióta", "régimódi", "barom" szavakat, elég nehéz valakit intelligensen elküldeni a retekbe, bár én nagy örömemet lelem ebben. Kedvenc megjegyzésem a helyesírásomra vonatkozott, amikor is a rendező rossz helyesírással figyelmeztetett a hibáimra. (Mint a 12 dühös emberben a "He don't even speak good English). Kedvem lett volna visszaírni neki, hogy a MISSPRINT szót nem két S-sel írjuk, úgyis mint Kisasszony. De az ember az első munkaadójával még ne legyen pofátlan. Ezen a téren amúgy is van hova fejlődnöm, ugyanis nem bírom, ha valaki ostoba, és rettentő nehéz ilyenkor visszafogni magam. Nem baj, készüljön el a film, vigyék el jövőre Cannes-ba.

Nem is biztos, hogy lesz jövőre. Mindenki a 2012-es világvégére készül, de én itt biztos forrásból tudom, hogy az idén lesz május 21-én. Először is, a metró tele van plakáttal. Hogy miért Jeruzsálem van a háttérben, rejtély, egy világméretű földrengés következik be, nyilván Jeruzsálemből szervezik, vagy ilyesmi. Óriásplakátok is hirdetik a világvégét, nem értem, miért kellett ennyi pénzt kidobni. Nem mindegy? Ha vége a világnak, az úgyis kiderül, minek milliókért hirdetni? Adták volna inkább az egyház híveinek, vettek volna maguknak még utoljára egy jó cuccot a Macy's-ben, amiben emlékezetesen lehet meghalni. A városban lépten-nyomon osztogatják a szórólapokat. Ijesztő arcú, középkorú nők, kizárólag. Állnak rendíthetetlenül a metróállomáson, az arckifejezésük széles skálán mozog a "megérdemlitek", a "most már úgyis mindegy", a "rohadjatok meg, bűnösök" a "most szólok", és a "hiába rohansz a metró után, kilenc napod van, öreg" között. Le fogom fotózni. A metrós plakáton amúgy van is egy idézet a Bibliából, szerintem tök random, semmi köze semmihez, ráadásul elég vicces, hogy közvetlenül alatta van az Isteni Rádió weboldala is, amit ingyenesen lehet hallgatni (naná, még fizessünk is érte, hogy, hogy már lőttek az egésznek). Azért kíváncsi volnék, van-e valami backup planjük a szigorú szórólaposoknak, arra az esetre, ha MÉGSE jönne el a világvége május 21-én, mondjuk visszamennek varrónőnek vagy bolti eladónak? Mert ugye ha én biztos lennék benne, hogy jön a világvége, eladnám a lakásomat, utazgatnék, magasról TENNÉK arra, hogy ezt másokkal még időben tudassam. Persze nem lett volna hülyeség tőlük építeni egy földalatti bunkert, mon értettem djuk afféle alternatív megoldásként azt mondani, hogy "öcsi, ugyan jön a világvége, de ti még megúszhatjátok, ha lájkoltok minket a fészbukon, és megvesztek egy bunkerszobát ajándék Bibliával az éjjeliszekrényen, ennyiért és ennyiért. De így mi értelme? Azért örülök, hogy még egy hétig élvezhetem a friss diplomámat. Nagyon mérges lettem volna, ha a földrengés a 243. napon következett volna be. Bár most, hogy ezen az Eurovíziós izén már megin nem sikerült valami fényesen szerepelnünk (én az EGÉSZET sose értettem, ez nálunk minden évben egy ilyen "na, majd most" érzéssel indul, és aztán lesz belőle egy "rohadék a többi ország, mert nem szavaznak ránk" kis magyar sírás-rívás, aztán itt most nem is írok tovább. Idén sajnos nem tudtam Herr Professor Lakner társaságában nézni, aki nem csak politikia elemzőnek jó, de Eurovíziós kommentátorként is megállná a helyét, ami szerintem egy sokkal szórakoztatóbb állás és egy évben csak egyszer kell csinálni), szóval most már tényleg eljöhet a világvége.