Mint Marci Hevesen

Sose értettem ezt a szólásmondást, illetve igen, de ugye nem az van, amire mindenki gondol, hogy Heves megyében, Sátoraljaújhely mellet. Vagy az Nógrád. Na mindegy. Szóval munka még nincsen, pedig mindenfélének jelentkezek, köztük Celebrity Assistantnek is, persze nem volt odaírva, hogy ki a celebrity, de én bárki mellé elmennék, igen, Miss Bening, ahogy óhajtja, Miss Bening, még egy kávé, Miss Bening, egyszer már a liftben összefutottunk, emlékszik? Egyelőre még semmi válasz. Ha lenne munkám, tulajdonképpen én lennék az Amerikai Álom. Minden reggel korán kelek, először elmegyek futni, úszom, biciklizem, görkorcsolyázom, edzésre járok futás után mindig. A futás megint új útvonalon történik, a Hudson mellett. New Yorkba az ember kevéssé képzel békésen legelésző vadlibákat, ehhez képest ott tanyáznak a réten, ahová amúgy ki van írva, hogy kutyát bevinni tilos. Biztos a kutyaszar miatt. A kutyák ki vannak tiltva, de a libák nem, azok lelegelhetik az egész füvet, én meg szökellhetek a libaszarok között visszafelé (olyasmi szökkenéssel, ahogy Pesten ugrottam a 26-os busz alá). Mostanában duplájára emeltem a futóadagot, miután rájöttem, hogy hatvan percet is simán bírok, meg hát a francnak van kedve visszasétálgatni a 96. utcától a 42-ig. Ugyanazokkal az arcokkal találkozom, kedvencem a rabbi, aki tórát olvas a padon, kávéval a kezében. Szerintem rabbi. Vannak továbbá a jógázók, thai csizók (ezt így írják?) meditálók, ma láttam a boxolva futó fiúkat is, elég vicces. A futás eleje elég rossz, aztán automatikussá válik, és egyszer csak visszaérek a kiindulópontra. Még mindig nagy gondom a köpés. Én ugye nem vagyok egy köpködős fiú, de hát futás közben kell, de valahogy nem szeretem, ha látják. Különben is, szól a fülemben a zene, általában ütemre szoktam köpni, na de azt se lehet akármikor, mert ugye ha gyerek jön szembe, akkor nem. Ha fekete jön szembe, akkor sem, mert félreérti. Fehér embert lehagyva ugyan lehetne köpni, de eddigre meg elértem az olvasó rabbit, rabbi jelenlétében pedig megintcsak nem köpünk. Gondolom, a pokolra kerülnék vagy ilyesmi. Ezek fordulnak meg a fejemben, hogy most ezt mikor is lehet úgy, hogy ne magyarázza félre semmilyen náció se. Meg anyuka, mert ők a legveszélyesebbek. Mire ezt végiggondolom, jönnek a libák, és az a hatalmas repülőgép-anyahajó, ami ki van itt állítva, azért szoktam neki örülni, mert az a futás végét jelenti.

Visszaérve megyek a konditerembe és vagy az uszodába, ilyenkor szoktam arra gondolni, milyen jó is ez a munkanélküliség, végül is csak 5 féle dolgom lenne. Nagyon jó filmeket fordítottam, különösen a francia tetszett, Little White Lies az angol címe, és nagyon rég láttam ilyen jót. Sokszereplős. Nem tudom, mi a neve a sokszereplős filmeknek, tán az, hogy sokszereplős. Amikor mindenki egyenrangú főszereplő. Egészen másfajta dramaturgia, mint az amcsi, ami azt jelenti, hogy pl. nincs minden a szánkba rágva, a néző is gondolkodhat egy kicsit, mert az amerikai filmek (a Hollywoodiak) olyanok, mint a szupermarket, ki van írva, hogy ez a liszt, ez a cukor, ez meg a banán. Kivéve a Tesóban, mert ott a földön van minden általában. Szóval a francia film nem nézi hülyének a nézőt, a rendező tudja, hogy értjük, hiszen azért járunk moziba, hogy sztorikat fejtsünk meg. Én nem tudom, ciki-e sírni valaminek a végén, mert elvileg ugye azért csinálják, hogy sírjunk, na de a fiúk nem sírnak, de azért titokban néha mégis lehet. Szerintem pl. a világ egyik legszebb jelenete, amikor a Tea Mussolinivel végén a Cher (aki jé, nem csak énekelni tud, hanem színésznő is, csak ne a Détár Enikő lenne a magyar hangja) elhajózik (menekül pontosabban) az üldözők elől, persze hogy miért is üldözik, azt ki lehet találni. Nagyon szép.

Tehát munkám azért van, csak még nem olyan, amit dollárban fizetnek. Munka után filmet nézek, rengeteg a lemaradás, és amióta mozis házban lakom, elhatároztam, hogy kiveszem a Thelma és Louise-t, mert nagy képernyőn még sose láttam, és hát az úgy élmény igazán. Megnéztem a Lucky Number Slevint is, ami elég jól összerakott film, és nagyon-nagyon jól van megírva, úgy szellemes, hogy nem szellemesKEDŐ, mert a legtöbb ilyen filmen mindig érezni az írói jófejséget, mint a sorozatok nagy részében. A Modern család pl. tetszik, pedig az első része nem volt olyan jó, pont ezért, mert viccesKEDNI sokkal könnyebb mint viccesnek lenni. Moziban elég rémes filmek mennek, ez a Ben-féle nyári uborkaszezon, a Cowboyok és Űrlények előzetese is kiborító, és megjöttek a szmörfök is, gondolom, Törpök. Augusztus 16-ot viszont be kell írni a naptárba. Ugyanis óriás mozivásznak Nagy Lebowski vetítés lesz, de ez még semmi: utána közönségtalálkozó a szereplőgárdával. Három éve írtam meg az első filmemet, aminek a főszerepére ma is Julianne Moore-t gondolnám. Hát pl. ő is ott lesz, meg a Steve Buscemi, aki a kedvenc színészem, a John Goodman, és maga Jeff Bridges. majd Julianne Moore-tól megkérdezem, ugyan eljátszaná-e a filmem főszerepét. Csak még a hétvégén kiirtok belőle egy szereplőt, ezt most találtam ki. Ja, olvastam, hogy augusztus 15-én bowlingparti is lesz, méghozzá velük. Jó volt az a múltkori gyakorlás. Julianne Moore-ral együtt bowlingozni, na, arról felraknék fotót a fészbukra. Meg is beszéltem a másik munkanélküli csoporttársammal, hogy erre mindenképp elmegyünk. Szeretem ezt az itteni életet. Az embernek akkor is ezer dolga van, ha nem csinál semmit.