Sejtettem, hogy történni fog valami ilyesmi. Elküldtem a forgatókönyvet a szereplőknek. A főszereplő ugyebár egy "kövér lány", és mint ilyen, egy "kövér lányt" választottam ki. Aztán amikor elolvasta a könyvet, egy órával a megbeszélt találkozó előtt írt egy emailt, hogy ne haragudjak, de ő aludt rá egyet, és úgy érzi, nem képes kezelni ezt a problémát, hogy ő egy kövér lányt játsszon. Nem gurultam be. Megírtam neki, hogy semmi baj, megértem a problémáját, és elhiszem, hogy nem egyszerű. A levél végén ott volt, hogy csúnyát szívesen játsszana, csak ez a kövér ez nem megy, egyébként meg ha bármi más szerepet ajánlanék ezek után neki, azt ezer örömmel megcsinálja. Ezek után biztosan ajánlok. Nem értem én a színészeket. Mellesleg a forgatókönyvben kínosan nem szerepelt a "kövér" szó, mindössze egyszer rá kell állni a mérlegre, a mérleg pedig mutat valamit. Ami ugye nem szükségképpen kell, hogy egyezzen a valósággal (a jelölt kifogása kezdetben csak ez volt, hogy ne mutassuk a tényleges súlyát). Ja, azt is kifejtette, hogy az Achilles sarkát találtam el (olyan szépen fogalmazta), mert hogy ő a való életben is a kilóival küzd, nem akartam neki elmagyarázni, hogy talán pont ezért lenne hiteles a szerepben, satöbbi, de fogadjuk, hogy tömeggyilkost bezzeg szívesen játszana, addig, amíg nem kell benne mérlegre állni.
Megérkeztem a suliba, ahol azzal kezdtem, hogy nincs főszereplőnk, sorry, útközben már jól kitaláltam, hogy írok egy kétszereplőset, valamit, ami egy vagy két helyszínen elmondható, úgyis csak baj van a kövér lányos sztorival. Különben is már akkor a szereplőgárda, mint a Titanicé, hogy fogok én ennyi embert etetni meg itatni egész nap, fogalmam sincs, hol a vécé a Central Parban, satöbbi. Szerencsére a lányoknak rögtön akadt javaslatuk arra, hogy kit kéne felhívni, aki biztosan elvállalja. Szuper. Nem színészi képességek alapján választok, hanem az alapján, hogy ki ér rá jövő szombaton, és ki nem elég sértődős. Na, mondjuk a Pinceszínházban is született már így szereposztás anno. A második lány szintén nem vállalta, elolvasva a könyvet. Még egyszer mondom: egy mérlegre kell ráállni, nem félmeztelenül kell végigrohanni a Central Parkon, azt ordítva, hogy "dagadt disznó vagyok, és soha nem fogok lefogyni" (nekem mondjuk van olyan barátom, aki ezt is megcsinálná...). A harmadik lánnyal én beszéltem telefonon. Rémes volt. Úgy éreztem magam, mint a Tabu társasjátéknál, amikor úgy kell leírni valamit, hogy bizonyos szavakat nem mondhatunk ki. Ez esetben ez a szó a "kövér" volt. Magyarázzam el a lánynak, hogy kövér lányt kell játszania, de úgy, hogy legrosszabb esetben a "súlyproblémákkal köszködő" - ami persze nyugodtan lehetne anorexiás is - kifejezést használom. Mint amikor káromkodnak a filmen, és a szöveg helyén sípolás van. Mondtam a lánynak, hogy "itt egy olyan lányról van szó, aki, szóval, hmmm, nehézségei vannak a....a súlyával, de ezt nem úgy kell érteni, hogy ----------------, hanem hogy ő más, mint a többiek, szó sincs róla, hogy ez a ---------- emberekről szól, nekik egyszerűen nehezebb elérni valamit, amit a (soványakat se mondhattam) kevésbé ------------nak kicsit könnyebb. Megértette. Komolyan, mint Eric Cartman, amikor a filmben csipet építenek bele, és a káromkodásoknál súlyos áramütés éri. Minden szó után el kellett gondolkodnom, kanyarodhat-e ez a mondat a tiltott "dagi" vagy "kövér" vagy "husi" vagy "nagydarab" felé. A cím, a "Fat Chance" nem állt éppen az én oldalamon, márpedig abból nem engedek. A harmadik lánynak tetszett a szerep. Majd akkor hiszem, ha szombaton ott is lesz.
A másik a hó. A könyvben ugyanis nem csak hogy hó van, de hógolyózás is, sőt, a dagi lány (súlyproblámákkal negatív irányba köszködő) le is kell, hogy guruljon a hóban a domboldalról (persze, írni azt könnyű, amíg nem nekem kell rendeznem. Ezzel eddig semmi probléma. Csak jövő héten nyolc-tíz fok lesz, napsütés. Ma elmentem a Central Parkba helyszínt keresni (pontosabban megjegyezni, hogy mi hol van, ne már szombaton égjek, hogy fogalmam sincs, hol is kell forgatnunk), még van hó. Jó húsz centi. Egész héten süt majd a nap, szombatra nyilván kihajt az aranyeső, vagy mit tudom én, mi van itt, Disney-film lesz megint, szentjánosbogarakkal meg mókusokkal. Télen nem tudtam hazamenni, annyi hó esett. Ha most elcseszi a forgatásomat azzal, hogy elolvad, akkor a hó meg én örökre végeztünk, nincs többé ilyen, hogy télen születtem, ezért szeretem a havat, meg jaj de szép, meg az első hó, meg az eszkimók 256 félét ismernek (ezt egyébként nem hiszem, ahogy azt se, hogy minden hópehely másmilyen), meg fehér karácsony, és a többi, nem, ha most nem marad meg még egy hétig, akkor befejeztem. Akkor kénytelen leszek megkérni a túlsúlyos lányt, hogy guruljon végig a sárban, amiért utálni fog, plusz koszos lesz a ruhája, ami megint csak nem jó. Ja, a filmben a Lang Györgyiéknek még balesetük is lesz, összeütköznek a főszereplővel, azt hiszem, a Central Park közönsége remekül fog szórakozni (már az a fele, amelyik nem mentőt hív, mert azt hiszi, hogy valaki megsérült), már csak azt kell valahogy kiküszöbölnöm, hogy vágásonként más és más emberek legyenek a képen, akiket nem kérhetek meg, hogy legyenek kedvesek még nyolcszor elrohanni a Györgyiék mögött, mert nem sikerült a felvétel.
A belső jelentet a lakásomban fogjuk felvenni. Először a csoporttársamhoz akartam menni, mert hogy lányos szoba kell, de aztán rájöttem, hogy nem fogunk szombat este még a Harlembe is kibumlizni egy egész napos forgatás után, szépen berendezzük a szobámat lányszobának, majd kérek a csoporttársamtól festéket, meg arclemosót meg gyantát, meg mindent, amit a lányok a tükör előtt tartanak, plusz három példányban meg kell vennem ugyanazt a magazint, hogy a falra kirakott képeket legalább három schnittben le lehessen tépni. Elég sokba fog nekem kerülni ez a film. Eközben meg kellett írnom a tévésorozatot is, a felével kész vagyok, félelmetesen rövid. 30 oldal. Összesen. Ja és a kisfilm teljes vágáslistája. Egy jelenet legalább 16 vágás. Meg rajzolnom is kéne, de arra nem lesz időm. Előbb még találkozni akarok a súlyproblémákkal küszködő főszereplőmmel, akit el akarok vinni a dombhoz, ahonnan majd le kell gurulnia szegénynek. Hogy tudja, mivel áll szemben. Úgy kéne rendeznem, mint a Zsótérnak. Semmi akció, csak szövegmondás. Mozgás nélkül. Tudom, hogy ezért nem vagyok elég modern, de én ezt nem szeretem. Az én filmemben legalább tömeghógolyózás van. Meg baleset. Meg futás. Meg dombról legurulás. Meg mérleg. Meg 8 szereplő. Ja, egyébként 4-6 perces...
No comments:
Post a Comment