A leendő tésztaszűrőm

Megnéztem a kisfilmet. Nem vagyok ideges. Más talán egy picit dühös lenne, ha azt látja, hogy egyetlen árva kocka alig akad, amelyik éles lenne. Más talán felhívná az operatőrét, hogy mi olyan istenverte nehéz azon a nyomorék fókuszbeállításon, mindössze a kamerába kell hozzá nézni, nekem is sikerült. Nem olyan nagy dolog. Végül is van egy-két szép beállítás, és hát a tanárom is megmondta, a sztoriért megy az ember a moziba, nem a szép képekért. Hát ha valamiért, ezért az egyért biztosan nem ül majd be senki a filmemre. Amikor néztem, egyszerűen arra gondoltam, mindent nem lehet, elégedjek meg azzal, hogy minden más feladatot időre elvégzek, fogjuk rá, hogy jól, hát istenem, miért kell egy filmnek élesnek is lennie? Gondolkodjon egy kicsit a néző is. Vajon mi lehet a szereplő arcán? Senki nem fogja látni, mert kissé elmosódott, ha meg nem, akkor jelenet közben kisütött a nap, szétégett az egész felvétel. Nem baj, ez egy ilyen igazi művészmozi lesz, az ember azt képzel bele, amit szeretne, hiszen arcok nem nagyon látszódnak, még a legegyszerűbb közelit (a mérlegről) is sikerült elszúrni. De mit várjak egy olyan lánytól, aki szerint Paris Hilton okos? Szépen vettem egy üveg bort, aztán még egyet, mert amíg az első az ablakban hűlt, feltámadt a szél, majd az első üveg a betonon landolt, csoda, hogy nem ölt meg senkit. Ugye, rosszabb is lehetne, mint hogy a felvétel nem sikerült jól. A második bor biztonságban van. Tíz hét van hátra, annyit kibírok. A lányok Oscarnéző vacsorát szerveznek, biztos, hogy nem megyek el. Látom őket eleget.

A teljes forgatókönyvíró évfolyamból egyre többen vesztik el a türelmüket, és jelentik be, lehet, hogy otthagyják a programot. Az utolsó negyed van hátra. Nem tudom, hirtelen mitől sokallnak be egyre többen, van aki attól, hogy tévésorozatot írunk, amit utálnak. Nem mintha itt szembesültek volna ezzel először. Ezt azóta tudjuk, hogy elküldtük a jelentkezési lapunkat, ugyanis küldtek nekünk egy részletes tájékoztatót arról, milyen feladatok lesznek. Kíváncsi vagyok, a 25-ből legvégül hányan maradunk. A munkáról, amit vagy megkapok, vagy nem, egyelőre nem akarok írni, mert ha nem kapom meg, le kell írnom, hogy nem kaptam meg, mindenesetre múlt héten volt az első olyan megbeszélésem, ami már igazi munkát is jelenthet, ha az, amit írok, megfelel a producereknek. A munkára Melanie ajánlott, aki nálunk a forgatókönyvíró szekció (vagy tanszék? Vagy minek hívják ezt?) főnöke. Mindenesetre találkoztam egy junior producerrel, hol máshol, mint a Starbucks-ban, és bár rajtam volt a NYFA sapka (nem azért, hogy bizonygassam, hogy oda járok, hanem mert meleg volt), itt már nem lehetett a diákot játszani, most már Randy szavai jártak a fejemben, miszerint "profi forgatókönyvírók vagytok, viselkedjetek úgy", meg Ben szavai, miszerint "valaki fel fog kérni titeket, hogy írjatok filmet egy könyvből vagy színdarabból, vagy újságcikkből", mert hogy körülbelül erről is van szó. A részleteket később. Most 15 oldalban kell bebizonyítanom, hogy értek ahhoz, amihez szerintem értek. Elhatároztam, ha ezt a melót megkapom, azonnal veszek egy tésztaszűrőt, mert abban hiányt szenved a háztartás, egyszerűen hazafelé elfelejtem megvenni, sose azon járnak a gondolataim, hogy tésztaszűrő, tésztaszűrő, tésztaszűrő. Mindig elmegyek a kedvenc Hardware Store-om mellett, ami már többször megmentette az életemet, de mindig elfelejtem. Ha lesz munkám, veszek.

A suliban senkinek nem mondtam el, babonás vagyok. (Nagyon babonás vagyok, azért is írom le a blogban). A következő hetem mindent eldönt. Máris a fejemben cikázik minden, amit az elmúlt tizensok hétben tanultam, mi mindent kell felhasználnom belőle, és bár ez egy szerelmi történet, ami úgy első olvasatra nem túl izgalmas, ki kell találni, hogy mitől lesz az. El kell felejtenem a szar vagyok-isten vagyok hullámzást, amibe az ember rendszeresen belekerül, egy hétig az isten vagyok állapotban kell tartanom magam, utána majd ráérek azon agyalni, hogy ezt a hülye munkát aki kitalálta...

Eszembe jutott egy tévésorozat. Az utolsó negyedévben úgyis azt kell írnunk, eredeti tévésorzatot, ma végre meglett a harmadik ötletem is (kettő már volt, egy dráma, egy vígjáték, bár most már egyre biztosabb vagyok benne, hogy a vígjátékot jobban szeretem), már várom, hogy elkezdhessem írni. Meg ezt a munkát is nagyon várom. Szerintem megkapom. Ez az érzésem.

Az Oscar totómat csak azért írom le, hogy magamat ellenőrizhessem utána (meg ti engem:). Legjobb film: Király beszéde (vagy Social Network, de csodálkoznék...) Legjobb férfi főszereplő: Colin Firth. Legjobb férfi mellékszereplő: Christian Bale (vagy Geoffrey Rush). Legjobb női főszereplő: Natalie Portman, Black Swan. Legjobb rendezés: Király beszéde. Legjobb női mellékszereplő: Amy Adams. Legjobb adaptált forgatókönyv: Social Network. Legjobb eredeti forgatókönyv: Király beszéde. Legjobb digitális izé vagy trükk: Eredet. Az Eredet csak technikai díjakat fog kapni (most olyan vagyok, mint Robelin jósnő...) Robelin jósnőről majd a második részben...Legjobb animáció: Toy Story 3. A Black Swan legjobb operatőrt fog kapni, vagy vágást, vagy is, bár én a vágást bárkinek odaítélném, aki ezt a mesterséget űzni bírja. (Igazából a dialógusvágás egész jól ment, a Monk egyik jelenetét vágtuk össze, sokszor magam is meglepődtem, mondjuk tizenvalahány évnyi szinkronszöveg írás után az lenne ciki, ha ez nem menne...)

Amíg ezt megírtam, szépen lenyugodtam. A filmem olyan lesz, amilyen, és most szólok, nem rakom ki a facebookra. Se a youtube-ra. Inkább megkérek valakit, hogy csinálja meg újra. Valaki filmest. Ezúton is lehet jelentkezni:)