11 nap

Azzal kezdem, hogy per pillanat egy guesthouse-ban lakom az Upper East Side-on. Egy kolumbia nő a tulajdonos, aki teremtett magának ide egy kis Dél-Amerikát. Azon kívül, hogy van hat óriási papagája, akik olyan hangot adnak, mintha öklendeznének, van két, szerintem vele egyidős kutyája. Nagyok és lassúak, nem is félek tőlük. Angolul kell hozzájuk beszélni, de szerintem értenek spanyolul is. Van egy teknős, kint úszkál egy medencében. A mosógép mellett jacuzzi van, nem csodálkoznék, ha abban is tartanának valami állatot. A néninek kapásból fogalma nem volt, hogy ki vagyok, hosszú időbe telt, mire egyáltalán megtalálta a kulcsot a szobámhoz. Csak egy hónapig fogok itt lakni, addig találnom kell valami más helyet, amit egyébként már el is keztem.

Felhívtam egy lányt, aki közölte, hogy a hangomon érzi a nyugalmat és hogy alkamas vagyok arra, hogy kivegyem az ő szerény hajlékát. Egyetlen infót felejtett el megosztani velem, hogy ő is a lakásban lakik. Jazz énekesnő egyébként, és a kandallója (I mean világító fahasábok egy műanyag kandalló előtt) felett még mindig két műkarácsonyfa világított. Most már kár leszedni, megint aktuális lesz lassan.

Ma még egy lakást elbuktam, ezt nem részletezem, nem is érdekes.

A sulit jövő héten kezdem. Már megint, mint két éve, be kellett ülnöm kb 150 ember közé, és bele kellett mondanom egy mikrofonba, hogy ki vagyok, mit akarok és minek vagyok ott. Megint egy év, amikor senki nem tudja majd kimondani a nevemet, hozzá kell szoknom a Zoltönhöz, ahogy ezek itten ejtik. Szóval a mikrofonba belebeszéltem, hogy zoltön vagyok Magyarországról, és forgatókönyvírónak jöttem. Azt már nem tettem hozzá, hogy szerencsére a diákigazolványomon a fotó is jobb lett idén, aminek külön örülök, és ezért jöttem igazából vissza. Lehet, kellett volna mondani.

A tanárom egy Melanie nevű nő lesz, aki nagyon szimpatikus, feka, jófej. A csoportomban rajtam kívül négyen leszünk, és ahogy így elnézem, az életemet a SoHóban fogom tölteni egy teremben. Minden nap tanítás (ezt a szót mikor mondtam ki utoljára??), 2 forgatókönyvet kell megírnom 16 hét alatt, aztán leforgatni egy 15 perces filmet, megírni egy létező tévésorozat nemlétező epizódját, ilyesmik. Van külön acting for writers, ami biztos nagyon tuti, bár nekem olyasminek tűnik, mint mondjuk az eating for waiters, de majd meglátjuk.

Ma végre elmentem futni a Central Parkba. Körbefutottam a tavat, gyakorlatilag egy inverz szigetkör, itt középen van a víz:) Meg ezt még nem unom annyira, mint a szigetet, egyelőre a házakat nézem, ahogy a west side mögött lemegy a nap. Szép.