Az oroszok már a lakásban vannak...

Julia Roberts után egy orosz nő, Isabella is elvett két órát az életemből. Hoppá. Jut eszembe, soha többé nem hiszek a Time Out kritikusainak, akik első helyen dicsérték az Eat, Pray, Love című dögunalmat. Én nem értem, ők miért nem akartak kimenekülni a moziból fél óra után. Na szóval. Keresem a lakást. Isabella visszahív, hogy fél ötkor jó neki. Fél öt előtt üzen, hogy legyen öt. Legyen. Addig bevásárolok. Ötkor üzen, hogy késik. Oké, megvárom. Odaérek. Üzen, hogy 25 perc. 25 (azaz 35) perc múlva felhív 3 utcával odébbról. Közben elkezd esni, előbb még nyár volt, a papírzacskó kezd elázni a kezemben. Találkozom Isabellával. Orosz, persze. A fotón egy szép, világos, berendezett lakás volt: ez itt egy szerkezetkész valami, de Isabella állítja, hogy két hét múlva kész lesz. Mondom, fény sehol, az ablak állítólag belső udvarra néz, de szerintem simán be van falazva. Hogy Isabella ne engedjen el olyan könnyen, mutat még 1000 dollárért egy másikat, amiben ugyan nincs fürdőszoba, de ennyi pénzért ugyan miért ne osztoznék egy felhőkarcolónyi emberrel a klotyón??? Bizos, ami biztos, megnézem a közös fürdőszobát. Leírhatatlan. Azt hiszem szívesebben fürödnék mondjuk a balmazújvárosi pályaudvar mosdójában. Vagy bármelyikében. Megköszönöm Isabellának a szíves lakástúrát, I call you back, mosolygok, majd végre ott hagyom. Persze egy másik megbeszélést miatta kellett lemondanom. Szuper.

Egyszer előadtam Írországban az útban hazafelé kiszakadó papírzacskó sztoriját, almák gurultak szét, és egyáltalán, az aznapi vacsi. Egy kedves ír megállt az autójával, adott nekem egy műanyag zacskót, így viszonylag kevesen röhögtek ki Galwayban, ami azért nem akkora mint New York. Na, ezt sikerült kompletten megismételnem a 5th Avenue-n, papírzacskó elázik, kiszakad, kigurul minden, kedves amerikai jön, felajánlja a műanyag zacskót, ez alkalommal kicsivel többen látták, mint anno. De a vacsi megmenekült. Mindjárt megeszem.

Ja, hogy a suliról is írjak. Melanie, aki sajnos engem nem fog tanítani, nagyon jófej, ma még csak 1 órám volt, persze éhes voltam a legelejétől, és szünetet csak két óra múlva tartottunk. Mivel a jegybe beleszámít az órai munka, rendszeresen belepofáztam az órába, és rögtön elébe is mentem az egyévnyi zoltönözésnek, I prefer Zoli, mondtam, és Melanie meglepően jól is ejtette. Luigi-t Gabrielnek kell hívni, egy másik fiút Zacknek, aki pedig nem Zack, szóval igazán nem kérek sokat a Zolival. Kaptam is leckét, csütörtökre három jelentet kell megírni, és itt komolyan osztályozni is fognak, úgy látszik, nem lesz lébecolás, mint a nyári kurzuson. Előbb-utóbb majd fotókat is csatolok ehhez a valamihez, és akkor sokkal szebb lesz...Holnap visszajön a tavasz, elvileg. Az jó.