Agymosás

Állítólag agymosásban lesz részünk. Azt már látom, hogy a rendszert beleverik a fejünkbe. Ezentúl, ha álmomból fölkeltenek, nem arra gondolok, hogy egyszer egy az egy, kétszer ez az kettő (jut eszembe, erre soha életemben nem gondoltam, szerintem még matekórán sem, amikor pedig elvárták), hanem erre: Zoli a történetünk főszereplője. Mit akar Zoli? Iskolába járni. Mire van szüksége Zolinak, hogy elérje a célját? Pénzre. Mi gátolja meg a célja elérésében? Hogy nincs pénze. Honnan szerez Zoli pénzt? Kölcsönkap Emilytől. Cserébe amíg vissza nem fizeti a kölcsönt, Emilyvel vacsorázik péntek esténként. Há! Ez már egy másik történet. Van, amit lehet szeretni az amerikai filmben, és van, amit nem. A struktúrát azt nagyon szeretem. Mert az okos. És nagyon jól használható. És azt is szeretem, hogy nem találkozom az otthoni "á, kár megpróbálnod, úgyse fog menni" mentalitással. Helyette ez van: "Írjál nyugodtan szart, én megtanítom, hogyan legyen jó".
Másik alapigazság: az elsőre rosszfejnek tűnő emberekről rendre ki szokott derülni, hogy valójában kedvesek, szimpatikusak, aranyosak. A jófejek pedig jófejek. (Még nem szoktam meg ezt a "szeretem az embereket és udvarias vagyok Zolit")
Annak a Zolinak, amelyik nem a szar, tehetségtelen, béna, sótlan, keletlen cipó (GARBO), ma sikerélménye volt: a három ötletéből kettő mindenkinek tetszett. Juhéjj. A harmadikkal én se birkóznék meg, azt hiszem. Na de most nincs visszaút, vígjátékot kell írni. Ami nagyon nehéz, anno a "megbosszulom, hogy a szemét férjem átvert" történetnél nem éreztem ilyesmit. Mert az egy dolog, hogy az ember spontán vicces. Na de hogy direkt az legyen? Az már komoly.

Minden tanárom a Showgirls-t emlegeti mint "a legrosszabb filmet" a világon, mivel "unintentionally funny". Most már meg kell néznem.

A szellemi frissességem megőrzése érdekében ma beiratkoztam a New York Sports Clubba, ahol egy komoly felmérésen kell átesni ahhoz, hogy felvegyenek tagnak: volt egy felvételi beszélgetésem a szuper kedves Meredith-szel, aki az első olyan amerikai, akinek a kedvességét nem hittem el. De vatevör, edzeni kell, és végül is a fitnesz személyzet otthon sem tartozik a kedvenceim közé. Nem mintha találkoznom kellene vele többet. Körbevezetett a gigantikus konditermen, ahol mindenki futás közben nézte az esti tévéműsort. Saját lakatot kellett vennem, mert itt ez a rendszer. Két dolgot fogok elhagyni egy hét alatt: a lakatomat meg a klubtagságimat, ami akkora, mint egy negyed bankkártya.

Délután arra jöttem haza, hogy hűlt helye volt a légkondinak. Hűlt helye. Haha. Na de tényleg. rákérdeztem a kolumbiai asszonyságnál: it iz gona bí kóld, válaszolta. Persze. Holnap 30 fok lesz. Úgy látszik, a lakás egyes tartozékai csak évszakra szólnak. Holnap majd arra jövök haza, hogy leszerelte a zuhanyrózsát is a jull get vet in dö réjn felkiáltással. Számolom vissza a napokat, hogy elköltözhessek a bútorozatlan lakásomba. Ott legalább semmi nem lesz, csak légkondi.