Kirakatüveg

Kiszállok a kocsiból, rángatom magammal a kutyát, hideg van, szeretnék minél hamarabb hazaérni. Ilyenkor nem vagyok valami türelmes, értem én, hogy minden fát meg kell szagolni, értem én, hogy bele kell túrni az avar mélyére is, értem én, hogy a mogyorófa lehullott termésével kell focizni, ahányszor csak szembejön egy, de mindennek van határa, pláne télen; amíg a kutya az én kenyeremet eszi, addig az van, amit én mondok - megyünk.

Már messziről látom a hajléktalan nőt közeledni. Két szatyrot cipel, mindig ugyanaz a két szatyor van nála, fogalmam sincs, mi lehet benne. Nem nézek rá, nem nézek senkire, jó messze találtam csak helyet a kaputól, fázom, haza akarok érni, ennek ellenére már előre tudom, mi lesz: a kutya, aki bármikor eladna engem egy mosolyért, ki fog harcolni az asszonytól egy "jajdeszépapofádegyelekmeg"-et vagy vigyorgást, vagy egy kedves pillantást, amit nem kap meg tőlem, mert én csak húzom magam után könyörtelenül, mert elég a télből, majd pont ő fog dirigálni, hogy van ez elképzelve...

Bosszúságomra a hajléktalan nő megáll. Megnézi magát a kirakatüvegben. Szakadt sapka van rajta, őszülő haja rendezetlenül lóg ki alóla. Bámulja a tükörképét, elégedetlen. Megigazítja a sapkát, betűri alá a szabálytalanul lengedező tincseket. Bosszús vagyok, mert a kutya győzött,  látom előre a színjátékot, amit majd levág, hogy végül a nőből önkéntelenül is kitörjön a "milyenszépkisarcocskádvannekedtedrága", én meg mosolygok idétlenül, elvégre egy hajléktalanra senki nem néz olyan szeretettel, mint a kutyám, szólni meg mégsem illik, hogy nem igaz az egész, manipulál a kis dög. 

Hazaérünk, leveszem a kutyáról a hámot, mehet az ágyba aludni. Elolvasom a vírusról szóló újabb híreket. Illetve nem. Nem olvasok semmit, csupán látom a szavakat: koronavírus, karantén, vesztegzár, védőmaszk, világvége. Százalékok. Hol mennyien halnak meg. Érintve vagyok-e, ha elmúltam negyven, de rendszeresen járok edzésre? Grafikonok, görbék, vészjósló tekintetű tudósok, politikusok, már ennyien vesztették életüket, két hét múlva még ennyien fertőződnek meg, aki nem marad otthon, mindannyiunkat veszélyezteti, bezár a bolt, bezár a konditerem, bezár a mozi, a bazár, színház már régen nincs, ha kimész, másokat is megölsz, kibírjukotthon, ne magadért, anyádért, fiatal vagyok, nem kell a pénz, nem maradsz otthon, gyilkos vagy, bár a kutya hova kakiljon, kérdem tisztelettel, de nem kérdem, ő alszik az ágyban, a hajléktalan néni meg járja az utcákat. Megjárja. 

Másnap reggel újragondolom az életemet. Elmagyarázom a kutyának, hogy ez most nem úgy van, ahogy ő gondolja, nincsen Gellérthegy, nincsen szétrágható labda, nincsen bot, nincsen rohangálás, most tél van, és csend, és hó, és talán az egésznek vége lesz egyszer, nemsoká, de addig te az ágyból fekszel a kanapéra, a kanapéról az ágyba, aztán cserélünk. Eltelnek a napok. 

Egyre jobb az idő. Karantén ide vagy oda, a kutyát le kell vinni, a kutyának sétálnia kell, nekem is, menőség ugyan otthon maradni, pláne kiírni mindenhova, hogy otthon maradtam, de a valóság az, hogy nem olyan könnyű ezt betartani, ha az embernek van egy állata, akivel kell sétálni egy kört, sőt, azt hiszem, ez meg is van engedve, hatóságilag.

Maradjotthon. Jó. Megtudjukcsinálni. Jó. Csakaközértmegagyógyszertár. Jó. Nenézzélsenkire. Jó. Nefogjálkezet. Jó. Törődjazöregekkel. Jó. Értünkmentekaháborúba. Jó. Akkormaradjálaseggeden. Jó. 

Onlinejóga. Onlineedzés. Onlinekurzus. Onlineszínház. Onlinekoncert. Onlineképtár.

Lemerészkedek a kutyával. Kihalt az utca. A világ minden utcája kihalt, ezt tudom a hírekből. Megvárom, amíg pisil, és már megyek is fel, eskü, otthon vár a frissen felszerelt húzódzkodó, edzés ne maradjon el, mert azért ne már, lesz még nyár, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér, lesz még beach body, csak legyen vége már.

És megint jön a hajléktalan asszony. Ugyanaz a sapka a fején. Majd kikerüljük a kutyával.

Megáll a kirakatüvegnél. Leveszi a sapkát. Elteszi a zsebébe. Idén már nem kell. Megigazítja a haját a kirakatüvegben, nézi benne az arcát. Végre szép. Most jól áll. Elmosolyodik. Mindenki otthon. Ő is. 

Kitavaszodott.