Az egér

Amiről az ember nem tud, az nem fáj. De most már tudok az egérről, és most már fáj. Illetve nem fáj, hanem bosszant. Régóta, konkrétan az első nap óta sejtettem, hogy van itt egy egér. Hát tegnap meg is láttam. Az egyébként jó fárasztó nap után jöttem haza, békésen nekiláttam gombalevest főzni a konyhában, amikor gyanútlanul visszatérek a nappaliba: kis, szürke egérke fut át a szekrényből a fűtőtest felé és eltűnik. A fűtőtest itt nem látható, mint otthon, okosan a falba építették, így gyakorlatilag minden élőlény, ami a falban él, elvileg ki-be járkálhat a fűtőtest elé tett rácson keresztül. A szürke egérke is. Amikor első napp itt aludtam, reggelre az IKEÁs dobozok meg voltak rágva. Kicsit. Éjjel pedig valami nagyon halk neszt hallottam, de arra gondoltam, á, biztos nem. Úgy egy héttel ezelőtt egy egeret láttam befutni a falba az utcáról, akkor már biztos voltam benne, hogy a házban mindenesetre laknak. De tegnapig azzal vigasztaltam magam, hogy köztem és az egerek között van valami szerződés, a lakásba nem megyünk. Ugyanúgy, ahogy én is szerződést kötöttem a landlorddal (aki nő), hogy nem hozok ide kutyát. Azon gondolkoztam, persze miután felhívtam a közös képviselőt, hogy AZONNAL jöjjön ki (nem jön, már otthon van, majd holnap, jó, kilenckor hívtam), és miután műanyag zacskókat vagdaltam szét és tömködtem be a lehetséges lukakba (mert ugye a műanyag zacskót nem lehet szétrágni, atombiztos), szóval az járt a fejemben, hogy miért félünk egy kb öt centis állatkától. Nem bánt. Nem tud megharapni. Jobban fél tőlem mint én tőle. Az ételt nem eszi meg, ha nem hagyom elöl. Simán letaposnám, ha arról lenne szó. Tehát igazából nem értem, mitől olyan nagy ügy.

Mert ronda szőrös? Ugyan már, Miki Egeret nem utálja senki, a Minden egér szereti a sajtotban kifejezetten az egérnek drukkolunk, az Egér a Marson szintén mindenki kedvence volt, és az egér sosem negatív figura a mesefilmekben. Mellesleg az emberek tartanak egeret, hörcsögöt, patkányt, etetik őket satöbbi. Szőrös? A macska is szőrös, a kutya is, mégis simogatjuk őket. Aztán rájöttem, mi a bajom vele: az, hogy ÁTVER. Hogy tudja, hogy nem szabadna itt lennie, de mégis itt van, és hülyének néz. És amikor lebukik, hangtalanul suhan. Ez volt a legfurcsább. Az egér halkan rohan. És gyorsan. És igazából csak azért félek, mert a meglepetéssel nem szeretnék szembesülni, hogy egyszer közvetlen közelről buktassam le, és olyan helyről ugorjon ki, ahonnan nem számítok rá. Szóval a pofátlanság az, ami bosszant.

Az ember együtt él pókokkal, legyekkel, bogarakkal, a háziállatokról nem is beszélve. A pók ráadásul csíp. De a pókkal más az egyesség, tudomásul vesszük, hogy ott van, ahol van, nem piszkáljuk egymást (én személy szerint kísérletet szoktam velük végezni, bedobálok nekik hangyákat, mondjuk nem a lakásban, hanem a szabadban), felnézek a sarokba, éli a maga kis életét, rendben. A csótány az már más, de csótányt eddig csak egyszer láttam, és a csótány lassú, illetve konkrétan áll. Az egér viszont egyességet szeg, bújkál és menekül, szóval tudja, hogy rosszat tett, és ez nagyon-nagyon dühítő. Hajnali hétkor zacskózörgést hallottam a frissen állított csapdám körül. A hülye még szarik is rá, hogy kitiltottam, csak be akar jönni, mert persze nem tudja, hogy miatta raktam oda a zacskót, mert annyira azért ostoba, hogy erre rájöjjön. Innentől nem tudtam aludni. Az is eszembe jutott, hogy az egérre úgy gondolok, mint amikor az embernek van egy macskája. EGY macska. Úgy hívják, Cirmos. Az ember tudja, hogy egy macskája van (vagy mennyi, ugyebár olyat is ismerek, akinek 14), mindig ugyanaz a macska. De honnan tudjam hogy az egerem ugyanaz-e, vagy mindig másik? Én szeretnék rá úgy gondolni, hogy ugyanaz, egy kicsi egérke, neve még nincs, ha indián lenne, Hangtalanul Suhanónak hívnák. Mert ha csak egy egerem van, akkor úgy érzem, mintha tudnám kontrollálni. Meg ismerős. Ő AZ egér. Nem egy a több száz közül, a ház egere, majd megszokom. Több nincs. Csak ő. Igen, ez zavar még, a tőlem független jelenléte. Hogy nem tudok rajta uralkodni, és mostantól mindig fel kell rá készülnöm, hogy bent volt a lakásban.

Arra gondoltam, hogy szerzek egy macskát. Ugyan aláírtam egy szerződést, miszerint kutyát nem hozok a lakásba, de a macska nem kutya, plusz ők se mondták, hogy egér viszont van. Tehát ha a landlord (a nő) beperelne, amiért vettem egy cicát, majd megmondom neki, hogy előbb talán tájékoztatnia kellett volna róla, hogy nem én vagyok a lakásban az egyedüli bérlő. És különben is, ha a betörők ellen védekezhetek zárral, akkor a másféle illegális behatoló ellen is bevethetek bármilyen természetes ellenséget. Oké, ma kijön a közös képviselő. Egeret irt. De még egy egér, és jön a macska. Sosem hittem volna, hogy egyszer a Minden egér szereti a sajtotból a Macska Mágus oldalára fogok állni...