A kövér lány

Na, most aztán nagy lett a dilemma. A Facebookról azért találtam ki egy kisfilmet, mert most már jóval több időt töltök mellette, mint kellene, és ezzel JÓPÁR BARÁTOM is így van. A filmben a főhős elküldik egy AA-hoz hasonló szervezethez, hogy kigyógyuljon a betegségéből. Nem mesélem el az egész sztrorit, mindenesetre azért találtam ki, hogy legyen egy harmadik történetem is, persze volt egy titkos befutóm is, és reméltem, az tetszik majd mindenkinek. Hát nem. A Facebookos nyert. Igaz, kicsit sok szereplős, és legalább 4 helyszínen játszódik, de elvileg meg lehetne csinálni. Csakhogy én a kövér lány sztoriját szerettem volna, és ha még alszom rá egyet, biztosan ő fog nyerni. Kicsit gáz lesz castingolni azzal, hogy "keresek egy enyhén, de inkább az átlagosnál molettebb lányt", de hát valahogy Hurley-t is megtalálták a Lostban, pedig ő sem kis darab. Úgy nyertem volna meg a lottót, ahogy kitaláltam, hogy a svéd lány filmjében egy szép fiú és egy szép lány lesz. Abban tévedtem, hogy kettő fiú van, utólag el is mondta, hogy ő jó csávókat akar castingolni, azért írt ilyen filmet. Nem akartam neki mondani, hogy ezért kár volt ennyi pénzt áldozni a sulira, menjen fel az internetre, az olcsóbb. Ezzel a butasággal amúgy mindig meglep, hogy még ki is mondja, mert nem is tartja cikinek, hogy magának keres pasit ezzel a castingolós trükkel. Mert persze a sztori arról szól, hogy ketten kártyáznak, és az egyik folyton veszít. És amikor valami mást akarnak játszani, akkor az egyik már nem akar játszani. Ha most valaki azt hiszi, hogy a történet végét lecsaltam, vagy véletlenül kihagytam, az téved, a történetnek itt van vége, ennyi, kártyáznak. Ha én ebbe a tímbe kerülök mint operatőr vagy valami, felvágom az ereimet, pedig sanszos. A másik lány sztorijában két nagymellű nő melleit bámulja a liftben egy szerencsétlen fiú. Aztán valami marihuánás sütiket emlegetett, de akkor kiderült, hogy az már a második ötlete. Lesz itt művészet bőven.

Ma megint rendezést tanultunk. Egyre jobban szeretem, bár annyi mindenre kell figyelni, hogy fejben sem tudom tartani egyelőre, de hát ez nem is egy nyolchetes tantárgy normális esetben. Ma megcsináltunk egy fiktív jelenetet, ki más volt benne a fiú, mint én. Randy elmagyarázta, hogy a jelenet lényegétől függően mi mindent kell felvenni, mit hogyan csinál ő, amikor rendez. Meg egy csomó mindent kell rajzolni, hogy mi hogy fog kinézni, hol lesz a kamera, hosszú listák minden egyes vágásról. Ez egy jelenet esetében volt vagy 6 vágás. Minimum. El se tudom képzelni, hogy a Titanicnál mondjuk ez milyen hosszú lehet. Megnéztünk a youtube-on a Francis Ford Coppolával egy filmet arról, hogyan készítette a Keresztapát, milyen vastag könyvből dolgozott. Kábé hat Háború és békényi. Na jó, hát az ember nem a semmire kap Oscar díjat, már ha rendező. Nekem is kell majd ilyet rajzolnom, és azért akarom a kövér lányosat, mert az dialógus nélkül is megy, a Facebookos meg nem igazán, igaz, oda nagyon jókat találtam ki. Alig várom, hogy a februári napsütésben felvehessem a NYFA kabátomat, kimehessek a Central Parkba, ahol azt ordíthatom, hogy "Roll camera" meg "Action!" meg "Cut!", aztán magyarázhatom a színésznek, hogy ezt most miért kell megismételni, lehetőleg miatta. Erről mindenképp kell fotót csinálnom.

Aztán forgatókönyv-elemzés is volt, megnéztük a Casablancát, "this is the beginning of a beautiful friendship", legközelebb magát a könyvet fogjuk elemezni. Sajnálom, hogy az adaptációnak vége, most van helyette ez, amit eredetileg Kate tanított volna, de ő most azt hiszem, dolgozik, valami filmen, így maradt nekünk Randy. Nem tudom, miért hittem, hogy a harmadik negyedév már könnyebb lesz, lehet, hogy ez lesz az egyik legfárasztóbb. Főleg nekem, mert hogy két sorozatot írok. És nem csak ezért, hanem mert eleve az iskolába bejutni fárasztóbb, folyton hideg van, esik a hó, és ráadásul az express metróról azt hazudják, hogy hamarabb ér bárhová, mint a helyi metró, ami 9 utcánként megáll kábé, de nem, reggel az express az konkrétan lassabb, kb mint a teknős meg a nyúl a mesében, ahol a nyúl elalszik, mert a teknős az úgyis lassú (nekem ez volt az egyik kedvencem), na szóval a gyors metró az mindig órákra dugóba kerül a csúcsforgalomban, lassú az meg szépen előzgeti a gyorsot, amire persze fél New York bepréselődött abban a reményben, hogy express.

Ma meg arra jöttem haza, hogy lánybuli van a röhögős szomszédnál. A röhögős szomszéd az, aki szerintem egész nap egy fotelban ül és mindenen röhög, bármi történik vele. És ma feljött hozzá egy csomó csaj, és most együtt röhögnek, de ő a leghangosabb. Amikor elkezdeném utálni szegényt, arra gondolok, hogy Pesten viszont egy náci volt a szomszédom, aki folyton káromkodott, és nála még a röhögős lány is jobb, de ma embertelen, amit művel. Ma szerintem piát is adtak a kezébe. Én nem tudom ezt a fajta nevetés leírni, talán göcög, az rá a jó szó. Most még meg kell néznem valami filmet, mielőtt kidőlök. Egyik sorozatom sincs nálam, és a neten sem nagyon találom őket. Letölteni kéne, de azt nem szeretek. Nem gyilkoljuk a  filmipart. Az olyan, mint a saját fészekbe...(oké, legyen piszkítani....)