A kacsák partraszállnak

Az egyik útikönyv szerint van tíz dolog, amit semmiképp ne csináljunk New Yorkban. Ezek közé tartozik, hogy ne merészkedjünk éjszaka a Central Parkba, amit persze azért nem értek, mert ilyenkor mosómedve jelentősen nagyobb mennyiségben fordul elő a parkban, mint ember, azok pedig saját tapasztalataim alapján ugye nem bántanak. De azért ma egészen sajátságos dolgokat fedeztem fel este a parkban. Mert ugye mikor is mennék, ha nem tízkor, amikor már futók sincsenek, tehát ha egyszer valami vadállattal találnám szembe magam, tényleg nem véde meg tőlük senki. Ma biztos voltam benne, hogy valami rossz fog történni. A kerítés mögött megláttam valamit, elsőre azt hittem, ember. Utána észrevettem, hogy ingadozik ide-oda, azt hittem, részeg. Amikor közelebb értem, láttam, hogy csak egy lufi. Amikor még közelebb értem, láttam, hogy fekete lufi. Elgondolkoztam, ugyan miért hagyott itt valaki egy fekete lufit, amikor megláttam, hogy a lufi halálfejet ábrázol. Na, ezt nem tudtam nem jelnek venni, én itt ma meghalok, ez tuti, a nádas susog a tó fölött, a Péntek 13 halott kisgyereke mindjárt feljön a tóból, vagy ilyesmi, a Blairwitch Projectben is valami hasonló volt, erdő tele jelekkel, hogy a Lostról már ne is beszéljek - szóval biztos voltam benne, hogy a parkból már nem jutok ki.

Hát még amikor megláttam a kacsákat. Én még ilyet soha nem tapasztaltam, na nem mintha sűrűn jártam volna tóközelben éjszaka, de ez...Biztosan mindenki látott már filmet a Normandiai Partraszállásról, hát az amerikaiak azt az ötletet a kacsáktól lopták. Konkrétan az egész tavat ellepték a halkan úszó kacsák, akiknek nem volt feje. Legalábbis én úgy láttam, mintha bedugva tartották volna a vízben. Először azt hittem, hódok vagy mosómedvék, ugye megelőlegezhető a bizalom ennyi tapasztalattal a hátam mögött. Hosszú, egyenes vonalakban haladtak előre, mint a kis hajók. És tömött oszlopokban. Amikor az egyik közelebb jött, megláttam, hogy egyrészt kacsa, másrészt van feje, csak behúzza a nyakát, percekig bámultam tátott szájjal. Három csávó jött arra, hangosan köszöntek, asszem, parkőrnek nézhettek. Pedig New York Film Academy-s kabátban voltam, amit a suliba nem hordok, mert azt azért mégsem. Gyorsan visszaköszöntem nekik, ők nem lepődtek meg azon, hogy a kacsák éppen partraszállást hajtanak végre. Még sokáig néztem őket, én leszek Tony Soprano, aki valamelyik első epizódban azzal ült be a pszichológusához, hogy "elmentek a kacsák". Épségben hazaértem, már testileg.

Valamelyik este a japán csodapulóvert is leteszteltem, úgy mentem el itthonról. Elgondolkodtam azon, hogyan működik az önmelegítős japán pulóver, arra jöttem rá, hogy szimplán beleizzadok, aztán ez az izzadság tart melegen, de ez a magyarázat azért nem eléggé tudományos. Egyébként a pulóver bevált, de csak félig. Egyrészt nem volt annyira hideg, másrészt teljesen mindegy, hogy az ember felsőteste nem fázik, ha egyszer fázik a feje, a keze, a lába, a metróüléshez odafagy a segge... Annak lenne értelme, ha télen be lehetne tekeredni egy egész köteg japán csodaanyagba, vágni két lukat a szemnek, és ebben közlekedni, akkor nem fagynék szét. Úgyhogy még egy próbát kell majd tennem, lehetőleg mínusz tízben, mert még nem száz szálalékosan győződtem meg róla, hogy ez nem csak valami tamagocsihoz hasonló gagyi.

Megnéztem a Börleszk c. filmet. (Ezt hogy írják? Burleszk? Burlesque?) Az ilyen filmekkel van egy csomó probléma. Az első, hogy minek készülnek. Christina Aguileráról akarják bemutatni, hogy jó énekesnő? Azt már tudjuk. Christina Aguileráról akarják bemutatni, hogy jó színésznő? Az ebből a filmből nem derül ki. Christina Aguileráról akarják bemutatni, hogy jól néz ki egy filmben Cherrel? Akkor adjanak egy közös koncertet. Attól, hogy Christina Aguilerát másképp hívják a filmben, még Christina Aguilera marad, és nem is nagyon tesz úgy, mintha más karaktert játszana. Na de ott van Cher. A filmben Tessnek hívják. Énszerintem ez a leghülyébb amerikai név, ami létezik. Engem attól a perctől nem érdekel egy film, amikortól megtudom, hogy Cher Tess. Kész, veszem a kabátomat, ott se vagyok, Cher bármi más legyen, csak ne Tess. A kiscsaj, a Christina elindul a vidékről fel a nagy Los Angelesbe sztárnak lenni. Az első jelenetben feláll az asztalra egymaga, és énekel. Ezen ki lepődik meg? Hát tudjuk, hogy így énekel. Oké, megérkezik Los Angelesbe (a hülye, azt se tudja, hogy ott kocsit kell bérleni, és különben is mindenki a sóbizniszről beszél, és unalmas város), hamar pincérnő lesz belőle a Cher (Tess) klubjában. Na, emelnek egy kicsit a téten, a klubot a gonosz mágnás meg akarja venni Chertől, aki néha úgy tesz, mintha színésznő lenne, és sír. Félreértés ne legyen, szerintem Cher nagyon jó színésznő, a Tea Mussolinivelben neki volt a legszebb jelenete, amikor elhajózott a csónakon, sírós, szép. Hogy mit keres ebben a filmben, azt nem értem. A mi hősnőnk, a Christina kénytelen egy fiúnál megszállni éjszaka. Ez a legviccesebb jelenet. Christina reggel bugyi nélkül kávét főz a konyhába. Bejön a srác, zavarban, mert ugye Christina bugyi nélküli. Christina a következővel vágja ki magát: "Jaj, ne haragudj, azt hittem, te meleg vagy. Akkor felveszek egy bugyit, mert zavarba jöttem". Ez számomra két dolgot mond el a nőkről. Egyrészt bugyit csak olyankor vesznek fel, amikor esélyes, hogy valaki meg akarja őket izélni, egy férfi, hopsz, gyorsan felrántják hát a bugyit, hogy ez ne történjen meg. Kettő: a lányok egymás között mindig bugyi nélkül vannak, ha nincs férfi a közelben. És a konyhában amúgy mindig bugyi nélkül főzik a kávét, ha valaki meleg, akkor mindegy, nem azért hordunk ruhát, mert úgy szokás, csak elővigyázatosságból.

Hömpölyög a dráma a filmben, van Christinának egy ellenlábasa, aki iszik. Ehhez rendkívül szúrós szemmel is néz Christinára, neki is van színészarca. Chrstina megment egy helyzetet, megmutatja, hogy ő tud énekelni is, ettől kezdve ő a klub sztárja. De minthogy a filmben Cher is benne van, neki is kell énekelnie, kettőt. Az előst se értem, de a második még értelmetlenebb: bemegy a színpadra, a világosító berakja a zenéjét, Cher eldalol egy nótát, jelezve nekünk, hogy na azért ez nem csak a Christina filmje, ez az övé is. Egész halkan jegyzem meg, hogy a film egyszerűen lenyúlta a Kabarét, csak anélkül, hogy bármi értelme is lenne magának a börleszknek. Sőt, konkrét képsorokat nyúltak a Kabaréból. Ja, a főszereplő fiúnak (akinek a kedvéért a Christina mostantól mindig hordott bugyit) persze volt menyasszonya, aki New Yorkban volt színésznő, és neki az volt a nagy bűne, hogy meghosszabbították a szerződését. Elég nehéz volt átéreznünk a konfliktust, minekutána a lányt, a másikat sose mutatták. A végére csak azért kapott egy jelenetet, hogy lássuk, tessék, ő az. Berohant, felpofozta a fiút, majd kirohant. Erre persze a Christina is besértődött, hogy "mégsem szakítottál vele, ahogy ígérted. Szemét." És Christina is elment. És akkor Cher még sírt egy kicsit a klubja miatt, de közben Christina elkezdett eljárogatni a mágnás pasihoz, aki persze le akarta rombolni a kicsi, helyes klubot, hogy felhőkarcolót építsen a helyére. És akkor a Christina ezt elmondta a Chernek, aki nem akarta elhinni, majd végül Deus Ex Machina ott termett egy ember, akit korábban sosem láttunk, aki megvette a Cher klubját, hogy ne épülhessen meg a felhőkarcoló. Szerintem mindenki jobban járt volna, ha kiadnak egy DVD-t, amin a Christina hatot, a Cher kettőt énekel, de legalább nem nevezik Tessnek.

A filmem nem áll valami jól. Most éppen a "szar vagyok" állapot uralkodik megint, ez egy hülye, érdektelen történet, nem tudom, mit csináljak vele, különben is, hogy jussak el a feléig hétfőre, meg minek is, úgyis tíz percet töltünk az enyémmel, két órát a lányokéval, és Randy közben sokszor fog röhögni a fiatalos szlengen, amit a lányoktól tanult. Szóval valahogy nem érdekel, olyan, mintha magamnak írnám, ráadásul rájöttem, hogy elég nehéz. Meg nem mindegyik jelenetben van konfliktus. Ez a Randy mániája, aki persze már sokat esett a szememben, amióta az Eredetre közölte, hogy milyen jó film, holott nem az, minden annyira egyszerűen oldódik meg benne, hogy rémes, de erről is írtam már, meg a Leó orra fölötti két vonalról, ami a sűrű színészkedés közben került neki oda. Szóval nincs kedvem írni, de az is lehet, hogy szimplán csak tehetségtelen vagyok, nincs több ötletem, túl sok a jelenet, nem is biztos, hogy ezt a sztorit kellett volna választanom. Kate szerint ilyenkor tíz oldallal előbb rontottam el valamit. Megnézem, mi van tíz oldallal előbb. Az eleje olyan jól ment. És most megint egyszer csak vígjáték kezd lenni ebből a jó kis drámából, ami persze nem jó. Bár elvileg a műfajokat keverni kellene. Mindegy, úgysem kapok rá reakciókat, nem jut rám idő.

Most már lassan mindent megvettem karácsonyra, ma még a dalokat is megúsztam, igaz, a Walking in the Winter Wonderland azért valahonnan kiszűrődött. Egyébként meg tizenhárom fok van, semmi Winter Wonderland. Legalábbis a fej nélkül suhanó, hadioszlopba fejlődött kacsákat meg a halálfejes lufit nem nevezném annak...