Itt már minden Halloween tökökben úszik. Mármint a városban. A házak előtt nemhogy tökök vannak kitéve, hanem egész szoborcsoportok, szellemek, pókhálók, csontvázak, komplett kompozíciók denevérekkel és mindennel, ami kell. Minden üzletben, de szerintem még a cipőboltokban is lehet kapni tököt. Amúgy nagyon hangulatos az egész, csak még nem szoktam meg, hogy gyakorlatilag bárhol, a kávézóban, a metróban, a pizzásnál is szembejöhet egy felfújható szellem, vagy egy embernagyságú pókháló.
Pedig Halloween tököt faragni nem is egyszerű. Vettem egy kicsit. Négy dollárért. A nagyok húszba kerülnek. Úgy látszik, az IKEÁS kések csak külsőre jók, meg mondjuk uborkát szeletelni, de egy tökkel még a legnagyobb sem birkózik meg. Én meg azt hittem, hazaérek, kikapcsolódásként, pár óra munka előtt gyorsan összedobok egy halloween tököt, aztán dolgozom éjfélig. Nem. A tököt kifaragtam három óra alatt, egy maradt munkára. Ugyanis már eleve a tetejét leszedni az nem egyszerű feladat. Kapásból letörtem a "fogóját", vagy minek nevezik. Szárát?? Az ikeja kést megpróbáltam fűrészként alkalmazni, kevés sikerrel. Csak a csoporttársaim meg ne tudják, hogy mindezt az ő forgatókönyveiken végeztem, amit órán megkaptunk. Tele lett tökmaggal szegény iromány, de valószínűleg ők meg ablakot pucolnak az enyémmel. A töknek a kibelezése amúgy ritka gusztustalan feladat, nem is a magok, hanem az az egész IZÉ, ami benne van, a forgatókönyvíró az tudjon fogalmazni, ugye. Szóval azok a narancssárga rostok vagy mik...A kikaparásukkal eltöltöttem egy újabb órát, ehhez képest a száj és a szem "kinyomása" semmiség volt. De végül is elkészült a tök, lett bele gyertya is, ki is raktam a tűzlépcsőre, remélve, hogy az if you see something, say something környékbeliek nem hívják ki a tűzoltókat. Nem hívták. Békésen világít odakint a tököcske.
A mű, a rendkívül érdekes, drogcsempészős-öregnyanyás-hamvakatelcserélős-bűnözős film remélhetőleg jó úton halad, szerintem vicces, ezen lepődtem meg a legjobban. A történet írja önmagát, lemondtam róla, hogy az legyen, amit én akarok, már nincs az, de egész jó irányba megy. Na de ugye hogy ez hogy lehetséges. Hát úgy, hogy amikor az ember összerak egy storyline-t, akkor még nem tud egy csomó mindent, hogy mi működik, mi nem, if this is true, what else is true (ezt szeretném sírfeliratomnak majd), csak van a fejében KÁBÉ valami arról, hogy mit szeretne, de amikor konkrétan leírja, akkor már látja is a konkrét helyzeteket, elkezdi megváltoztatgatni, és a szépen kirakosgatott dominó eldől. Na nem az, hogy teljesen új történet születik, de azért a papíromat olvasva gyakran kérdezem meg magamtól, "ezt meg mégis hogy képzelted?" A vicces csak az, hogy a papír nélkül viszont nem lehet írni, olyan nincs, hogy "most leülök oszt írok egy filmet". Vagy biztos van, így készült pl. a Lányok című film otthon. Meg még jópár.
Amúgy minél többet tanulok, annál jobban rájövök, hogy semmit nem tudok. Első meg második meg harmadik szintű dialógus??? Ugyan már. Örülök, ha leírom, ki mit gondol. De ez állítólag a sokatpróbált tanáraim szerint normális, és ők is ezt csinálják. Ez esetben megnyugodtam. Mindjárt letelik az első nyolc hét, jövő héten már a másik filmet kezdem, már azon is elkezdett járni az agyam, hogy az mi legyen. Még az a szerencse, hogy New Yorkba visszatért a tavasz, megint nem kell kabát se, így legalább az időjárás nem stresszel, ha már stresszelnek a gondolataim. Mármint a történet. A többi órán mondjuk úgy, nyitva van a szemem, még mindig Kate-é a legjobb. Sokat segít, hogy ő maga nem normális, ezzel legalább tudok azonosulni. Vicces. Ami fontos, ha az embert arra kényszerítik, hogy két és félórás órákat üljön végig.
Ma megint az én művemet fogjuk olvasni. Vagyis a többiek, én csak ülök és figyelek. Ha minden jól megy, jövő hétre csak a végét kell megírnom, megjegyzem, én, a stréber diák tartok itt egyedül. De addig még túl kell élnem legalább egy Halloween partit a hétvégén, és azt se tudom, minek öltözzek. Bár úgy vettem észre, nem csak tököt lehet kapni minden üzletben, hanem jelmezt is. Esküszöm, a semmiből nyíltak óriási jelmezboltok. Szerintem, ha Zolinak, a neurotikus forgatókönyvírónak öltözöm, aki nem alszik napok óta, az éppen megfelelően lesz ijesztő...
No comments:
Post a Comment