A csupor persze nem csupor, hanem IKEÁS polc. És természetesen az én hibámból, de a rossz méretet vettem. A Micke íróasztalhoz elvileg csatlakozik egy másik Micke, afféle könyvespolc, de persze miért is olvastam volna el jól a számokat. Mondjuk nem értem, miért kell ugyanazzal a névvel több bútort is illetni, annyi hülye svéd név van, lehetne használni egy csomót. Így most összeszereltem egy polcot, amit nemigen tudok felapplikálni az íróasztalra. Letettem a földre. Ott is szépen mutat. Lehet rá könyvet tenni, meg gyertyát, meg modemet. Most gyakorlatilag modemtartó lett belőle, de annak nagyon szép. Alá beraktam a szerszámos készletet, lett egy ilyen kis macsó sarkom. Majd még szerzek egy autósújságot.
A másik probléma, ami miatt ma átrendeztem a lakást, a gurulós székem volt. Csodálatosan megvolt már a helye az íróasztalnak, előtte a gurulós székkel, amikor kiderült, hogy a (Verától kapott, hálás köszönet!!!) szőnyegen a szék nem gurul. Igazán nem mondanám magamra, hogy lennének fura allűrjeim, meg rigolyáim, de a gurulós szék az guruljon. Különben nem tudom magam ellökni az íróasztaltól, hogy elguruljak a bögréért, vagy bármiért, akinek van gurulós széke, az tudja, miről beszélek. Jó, bútorok, szőnyeg, mindenki odébb, szék és asztal a parkettára. Na és itt találtam szembe magam a sajátságosan New York-i 22-es csapdájával. A lakás ugyanis enyhén lejt. Tehát nem vízszintes. Ergó, ha nem fog meg a szőnyeg, és nem kapaszkodok az íróasztalba, elgurulok. Ilyen már volt két éve is, akkor a hűtőből gurult ki előszeretettel a citrom meg a kaliforniai paprika. A szőnyegre azért nem megyek vissza. Végül is ez a gurulás nem annyira vészes.
Ma elkészült az utolsó, forgatásra kerülő változata a filmnek. Összesen a kilencedik. Mondjuk a 7 meg a 8 majdnem ugyanaz, a kilencediket meg önszorgalomból írtam. Ugyanis a tanárokkal való egyeztetés után megállapítottuk, hogy még mindig nem tökéletes. A baj csak az, hogy rosszabb irányba vitték el, mint eredetileg volt. Így kicsit csalódottan írtam meg az utolsó, heppi endes(ebb) változatot, amiről mindannyian úgy éreztük, nem az igazi. Csak hát nem csak én vagyok kezdő, hanem a csoport is, így nem csoda, ha kicsit mindenki belefáradt, frusztrált lett és úgy éreztük, sokadszorra sem tudjuk olyannak megcsinálni, amilyennek szeretnénk. Nem mintha a tanároknak sok mindenben nem lett volna igaza. De a producerek irgalmatlan munka előtt állnak, amit nem tudnak elkezdeni, amíg én nem vagyok kész az utolsóval is. Tőlem meg értelemszerűen mint az orákulumtól (aki egyébként a Lakner Zoli) várták a megoldást, hát persze, végül is én vagyok az író. Rájöttem, hogy egy kétszereplős történetben is mennyire sok mindent lehet elnézni, mennyire nehéz úgy megírni, hogy igaz legyen és ne menjen el melodrámába. A végére pedig tipikus amerikai lett, amilyet se én, se a többiek nem akartunk.
Volt egy órám, műfaji ismeretek, a thrillert vettük, kétszáz példán néztük meg, hogy mit jelent az, hogy izgalom. Kaptunk egy listát, ami 400 amerikai producer véleményét összesíti, a 100 legjobb thriller. Benne volt a Titanic. Előkelő helyen méghozzá. A 12 dühös ember. Az operaház fantomja. A Pulp Fiction. Egymás szavába vágva ordítottunk, hogy "ez mit keres itt". Az Óz a csodák csodáján mindenki kiakadt. Hát, végül is gyerek thriller, a gyerekek félnek, csúnya boszorkányok, ijesztő zöld ember, szárnyas majmok, miegymás. A listán nem volt rajta a Tortúra, aminek kábé minden jelenetén lehet izgulni. Azt hiszem, a tanár megbánta, hogy a kezünkbe adta a listát. Óra közben azon járt az agyam, hogy meg kell változtatnom a film végét. A kilencedik változat ezért született meg. Írtam egy olyat, amivel elégedett vagyok, nem melodráma, de mégsem happy end. Nagyon-nagyon bízom benne, hogy a kedves producereim megveszik. A rendező srác totál egyetértett a film jelenlegi végét illetően, benne nagyon bízom, elvégre ő dönt. A változatatás minimális, gyakorlatilag egy kosárlabdát dobnak el másképp, mint addig. És máshol van vége. És szerintem minden ezen múlik. Bízom a svédemben, ő európai.
A játékfilm első jelenetein túl vagyok. Na, az nagyon élvezetes, olyan vagyok, mint Noé bárkája, mindenkit felengedek a hajóra, aki jön. Egyelőre minden ötletet megveszek, az állatkákat ráérek később beledobálni a vízbe. Kivéve Malackát, a szállásadómat, akiről fotóm is van, hogy ő szerelte össze a bútorokat. Malacka marad. Én megyek randizni a többi állattal. A filmemmel.
No comments:
Post a Comment