Vitatkoznék az egyébként méltán híres New York, New York című dallal, miszerint ha az ember New Yorkban megcsinálja a szerencséjét, akkor bármire képes. Nem. Ha az ember összeszerel egy IKEÁs bútort a leírás alapján, akkor képes bármire.
A szombat kész káosz volt, tekintve, hogy tízre az új lakásba kellett érnem, és az előző esti buliból hajnali háromkor értem haza. A buli amúgy jó volt, a tetőn kezdődött és az egyik csoporttársamnál ért véget. Pontosabban azzal ért véget, hogy beestem az ágyamba. A terrorista jelmezem nagy sikert aratott, a metrón fel se mertem venni, if you see something, say something, ugye...Volt egy lány is, aki terroristának öltözött, bár én inkább arab menekültnek gondoltam volna. A bulira vettem egy üveg Tokajit, ami az egyik csoporttársam nagy kedvence. Soha többet nem beszélek azzal a fiúval, amelyik kiköpte, mondván, hogy olyan, mint a fahéjas cider. Vagy valami. Mondtam neki, ez olyan, mintha egy olasznak a pizzáját szólnád le. Aztán inkább felmentünk hozzá coronitát inni. Ami itt Corona. Olvastam nemrég egy tanulmányban, hogy egy egyetemista csoportot az első italozások hoznak össze, és aki kimarad belőle, az később nehezebben kerül a társaságba. Na, nem ezért ittam, hanem hogy ne vesszen kárba a bor. Meg a tanulmány miatt, persze, amelyik azt is állította, hogy ezek az ivások határozzák meg később a beszédtémák egy részét, és minden későbbi esetben hivatkozási alap az első piálás. Tehát kizárólag tudományos alapokon iszogattam a többiekkel...
Szóval másnap reggel nem volt más választásom, mint felkelni. Az új lakásba értem tízre, a cuccaim egy részével. Meg is jött kicsivel utána a bútor, majd a lakatos, aki a záramat szerelte fel annyiért, hogy azt semmi pénzért nem hagyom itt, viszem haza, ha egyszer innen elköltözöm. Ahogy volt kulcsom a lakásomhoz, rohanás vissza, mert kettőre megint a lakásban kellett lennem, jött a kábelszerelő. Sosem fordult velem még olyan elő, hogy a bőröndömet nem tudom lecsukni.
Kivéve most. Persze, amióta itt vagyok, kaptam a sulitól három pólót meg két pulóvert, vettem egy kabátot, és volt még egy csomó cucc, amit azóta szereztem be. A kis piros vödör is dugig volt ruhákkal, amikor eljöttem. Az öregasszonnyal már nem találkoztam, szerencsére.
Az új lakás egyébként szuper, tipikus New York-i stúdió. Tartozéka a hűtő meg a sütő, de nincs benne fiókos polc pl. Na, ez fura. Aztán. Nincs lámpa a nappaliban, csak a konyhában, előszobában, fürdőben. Nyilván azért, mert a nappalijába vegyen mindenki olyan csillárt, amilyet szeretne. Nem szeretnék semmilyet. Nincs több pénzem. Az ágyat ugyebár muszáj volt összerakni, a feléig meg is voltam, amikor a rajzon lévő két svéd egyszerűen a kezével kitakarta a fontos részeket, hogy most melyik mi meg hogy. És ugye ezek a rajzok tele vannak felkiáltójelekkel, áthúzott helytelen összerakásokkal, figyelmeztetőkkel, buborékokkal, amiben kinagyítják a részt, amit össze kell szerelni. Egy idő után feladtam és elmentem vásárolni. A közértben jöttem rá, hogy csomó olyasmi kell, mint cukor, tej, tea, kávé, mosogatószivacs, satöbbi, amit eddig elintéztem a Starbucksban. De most nem lesz Starbucks, most szegénység van. Az ágy végül elkészült, már sötét lett. Függönyöm nincs fent, ahhoz fúró kell, fúró meg nincs. És mivel nem bírok világosban aludni, ki kellett találni valamit. Szerencsére az ágy kartondoboza két óriási részből állt, pont beférnek az ablaknyílásba. Amíg nincs fúró, a függöny két kartondoboz lesz. Majd rajzolok rá ablakot meg virágcserepet meg madarakat.
Annak idején azt tanultuk, hogy az ember küzd valamiért, amit mindenáron meg akar szerezni, elakar érni, és amikor megvan, elkezdi utálni. Na, én nem utálom az írást, távolról sem. De a drága producereim a harmadik változatot készíttetik most már velem, és lesz még szerintem egy negyedik-ötödik is. Amivel nincs semmi baj, ha lenne rá időm. Ha mondjuk nem kéne keddre egy teljes filmvázlatot összeraknom a film MINDEN jelenetével. Minden jelenetével??? Még azt se tudom, pontosan kivel mi történjen és hogyan, hogy lennék meg a létező összes jelenettel? Nem baj. Majd megcsinálom. Még egyszer mondom: összeraktam az IKEÁs ágyat is. Majd pont egy filmet ne tudnék összehozni?
No comments:
Post a Comment