Esetem Mickével

Nem gondoltam, hogy Amerikában nem amerikaikhoz kevesebb közöm lesz, mint a svédekhez. A csoportomból az egyik lány svéd. A producerek közül két fiú svéd. Az IKEA svéd. Ezek közül egyedül az IKEA szívat. Most éppen azzal, hogy a Micke nevű csodaszép íróasztal (Ikeásan csodaszép) két csavarját elcserélték. Ez nem lenne nagy probléma, ha nem tíz centi lenne a különbség a két csavar között, és nem arra kellene, hogy a Micke egyáltalán megálljon a lábán. Oké, semmi gond, bemegyek a "háztartási boltba", van benne minden, a szép vécépumpámat is ott vettem. Na nem ám, hogy az olyan egyszerű. Az IKEA ugyanis saját csavartípusokat gyárt, máshol ezt a fajtát nem kapni. Persze. A húsgolyójukat se lehet kapni máshol, kizárólag az IKEÁban. (Hazudok, egyszer a Tescóban láttam, de itt nincs Tescó). Nem probléma, felhívom az IKEÁt, hogy cseréljék ki a csavarokat. (Megőrülök az automata telefonhangoktól. Állástalan színészek számára a két legborzalmasabb munka: a metró hangja, meg az automata telefonhang). Nagy nehezen kapcsolják a diszpécsert. Á, nem, az nem úgy van, hogy én bemondásra csak úgy kapok két csavart, nem. Kell hozzá a számla. A számla megvan. Mondjam meg, melyik bútorról van szó. Mickéről. Szuper. Nincs más dolgom, mint bemenni az IKEÁba, hogy kicseréljék a két csavaromat. Kérdezem, nem lehetne telefonon megrendelni? Gondolják, meg akarom vágni az IKEÁT kétszer tíz centi vasra? Én vagyok a legkifinomultabb csavartolvaj, aki kicsal belőlük két csavart, pedig nincs is neki Micke íróasztala? Hiába győzködöm, mehetek ki Brooklynba. Az IKEA felkerült a listámra, közvetlenül a metróhang pasi mellé, aki ma újabb fenyegetéssel boldogította az utazókat: ha szexuális zaklatás áldozata vagyunk a metrón, szóljunk. Remain alert and have a safe day.

A rövidfilmem lassan a végső stádiumába ér, remélem, holnaptól nem kell rajta javítanom. Szeretek ezekkel a producerekkel dolgozni, még akkor is, ha statiszta szerepem ezennel kiíródott a filmből. Nem kellünk. Hát, nem Michael Jordankét fogok dobbantani a világot jelentő vászonra. Nem baj, a forgatás attól még meg lesz, arra elmegyek. Közölték, hogy szeretnek velem dolgozni. Én is veletek, hívjatok máskor is. Amúgy én szívok a legkevesebbet az átíratokkal, a többi csoporttársam sztoriját gyakorlatilag fenekestül felforgatták, ők maguk sem ismernek rájuk, és most olyasmit íratnak velük, amihez semmi közük nincs. Kíváncsi vagyok, holnap milyen lesz, amikor a gyerek megint kiáll az óvodás csoport elé előadni most már nem a Tücsök és a Hangyát, hanem a Tücsök és a Hangya valami teljesen más változatát. Skizofrén, hogy gyerekként gondolok a filmemre.

A másik gyerek, a nagyobbik, köszöni szépen, jól van. Vagyis most nincs sehogy. Csütörtökre meg kell írnom az elejét, de ma az első jelenetig jutottam. Fura, amikor az ember ténylegesen írni kezdi mindazt, ami a fejében eddig egy nagy katyvaszként kavargott. Castingolok a saját filmemhez. Mert szeretem tudni, hogy kinek írok. Judi Dench és Kathy Bates adott. Ma a fiú főszerepet megnyerte James Franco, aki Seth Rogenről jutott eszembe. De hogy ne kisebbítsem a volt tanítványom, Lívia érdemeit, Seth Rogen az ő ötlete volt. Még kell egy spanyol típusú (és akcentusú) öregember, kb. Robert de Niro spanyolban. Ő még nincs meg. Meg kell egy lány, Penelope Cruz osztva öttel. Na szóval, a szereplők megvannak. És amíg a fejemben sokkal könnyebb végiggondolni, hogy mi minden történjen velük, addig leírni az egész más tészta. Mert ugye bejönnek ilyesmik, hogy stílus. Hogy párbeszéd. Hogy szóhasználat. Hogy mi a fenét mondjanak? És mi a sok? És mi a kevés? Most még nem érdekel.

Ma spagettit főztem megint, miután tegnap megkíséreltem spagetti nélkül spagettit főzni. Ma is vékonyabb tésztából volt, de legalább a paradicsomszószt megvettem, így egész más lett az íze, mint tegnap. Amikor mustáros-sajtos-tejfölös szószban volt a hús. Ma meg bolognaiban. Fő a változatosság. Este mosni akartam menni. Kinéztem a jó kis amerikai mosodát az utcában. Összepakoltam az összes cuccomat. Erre mi van? Dörög, villámlik, zuhog. Egész nap szép tavasz volt. A Jóisten nem akarja, hogy mossak. Azt akarja, hogy dolgozzak. Mindjárt. Csak muszáj egy picit pihennem, mert itt elalszom az asztalnál. Még jó, hogy legalább ezt asztalt össze tudtam szerelni...