Meg kell magyaráznom a kecskét. Ehhez előbb el kell mondanom, hogy van az Annie Wobbler c. darabban egy monológ, az írónőjé, jó hosszú, de az a legjobb. Az írónő totál hibbant, saját magával készít interjút, kérdéseket tesz fel magának, amiket aztán ő maga meg is válaszol. Ne és ebben elmeséli, hogy amikor elkezdett írni egy Sarah Newman nevű nőről, akkor még nem tudta, hogy a nőt Sarah Newmannek fogják hívni, hogy magányos lesz, fáradt és életunt. Úgy akarta kezdeni, hogy egy vidám, napfényes vasárnap reggelen...ehelyett lett belőle hideg, téli este. És Mária Magdolnáról szeretett volna írni egyébként. És hosszasan beszél arról, hogy ő csak követi a hőseit, de ezt már szerintem mondtam.
Na, így jött a képbe a kecske. Én nem akartam a történetbe kecskét, a kecske jött. Próbáltam végiggondolni, hogy egész pontosan mi volt az a pillanat, amikor azt mondtam, "ide most kell egy kecske". Nem emlékszem, valami raktáron gondolkoztam, ahol a szereplőt kell majd kivallatni, és akkor rájöttem, hogy azt ott úgy nem lehet, ezért meg azért, szóval úgy nem megy. És akkor az új helyszínek új szereplőket vontak maguk után, és így került elő a kecske. Bevallom, hogy a film eddig legidétlenebb jelenetét sikerült megírnom, de továbbra is az Ananász Expressz jár az eszemben, amiben a legrosszabb poénok is működtek, mert az a film mindent elbírt anélkül, hogy elment volna a Bud Spencer-féle blődségbe. Szóval egyelőre a kecske marad, már neve is van, Albert. A neveket végképp nem tudom, miért és hogyan adom. a nevekkel kicsit babonás vagyok, pedig nincsenek az írásnál babonáim. Azt a nevet kell megtartanom, ami először eszembe jut. A kecske Albert akart lenni. És fel akart jönni a Noé Bárkájára, mondtam, jöjjön. Majd legfeljebb annak idején visszadobom a tengerbe. Persze addigra meg fogom szeretni Albertet, és nem akartok majd tőle elválni. Virginiát is azért hívják Virginiának, mert ő akart az lenni. De még mindig nem szeretem eléggé. Illetve szeretem, de csak én, a többiek még nem tudják, hogy lehet szeretni.
A másik fontos dolog, amin mostanában jár az agyam, a "moral stain", vagyis az erkölcsi folt, nagyjából. Erkölcsi mocsok. Szóval a karakternek a sötét oldala, ha úgy tetszik. Vagy tulajdonsága, múltja ilyesmi. Most még ezeket meg kell találnom bennük, a moral stain nélkül nehéz hiteles karaktert írni. Néztem ugye a Woody Allen filmet. Karakterfejlődés totál nincs benne, az elején ugyanolyanok a karakterek, mint a végén. És mi az, amiben mindegyik fürdik? A moral stain, az erkölcsi folt, természetesen. Ettől lettek elképesztően emberiek. meg a rengeteg szenvedéstől, erről már írtam tegnap. Minél többet szenved a karakter, annál jobb. Kate azt mondta, az amerikai filmek sokszor túl udvariasak. De mi ne legyünk azok. Ne féljünk a szenvedéstől, a sötét oldal megmutatásától. Jó, persze egy vígjátékban nem kell lemenni a legmélyebb mélységekig, de azért meg kell találni azokat a pontokat, ahol a szereplők csúnyán, csúnyán hibáznak.
A suliban kialakultak az első ellentétek. Na nem Hunterről beszélek, ő afféle közös ellenség, szerintem kaparja az íróasztalát, ha meglátja, hogy valaki a terem felé közelít a kávéjával, ne adj isten, salátájával, de ugye nem szólhat semmit. Ma én is salátát ettem az órán, ha tudná a nevem, írná az emailt, hogy "Zoli, az órára kizárólag vizet lehet bevinni". Nem mintha a vizet nem tudnám kiönteni. Szóval. A csoportból már ki is bukott valaki. Nem járt órára, és szerintem egy idő után nem is akart. Azt hiszem, nem kirúgták, hanem úgy döntött, nem jön többé. Az ő barátja, a mi amerikai csoporttársunk persze a tanárt ette ezért felelőssé. A logikát nem értem. Szóval a másik amerikai srác, aki amúgy sosem csinálta meg a feladatokat, vagy nem úgy, ahogy Melanie kérte, most pipa, mert a haverja, akit amúgy másfél hónapja ismer, kiesett. Ő meg a rég megírt forgatókönyvéről próbálja elhitetni, hogy most pattant ki a fejéből, "befejezte a hétvégén". Izé. Én ma a kecskés jelenettel eltöltöttem vagy két órát. Nem mondom, hogy nálam nem lehet senki rutinosabb, de a nyilvánvaló kamu az feltűnő, ráadásul bosszantó is, mert az ember ugye nem szereti, ha hülyének nézik. Szóval feszkó van a tanár és az amcsi fiú között, ami persze kihat a csoportra, amit nem bírok, mert miért mi érezzük rosszl magunkat a mások hülyesége miatt. Ettől függetlenül, ha közösen lehet valaki utálni, mint Huntert, az összehozza a többieket, de én ezt inkább gáznak tartom. Vicces amúgy, hogy a srác kifejtette, hogy a suli szar, és a tanárok egy kalap fosok, kivlve azt, aki tényleg írt már filmet. Az a gyanúm, hogy ő ezért a rengeteg pénzért nem tanulni akart, csupán kapcsolatokat vásárolni, ami majd hozzásegíti, hogy eladja a könyvét. Hát persze. Amerikában is van Móricka, aki azt elképzeli.
De mindegy, én nem törődöm vele, én csak írom a magam kis filmjét, a bárkán most már együtt utazunk egy Albert nevű kecskével is, hogy mi lesz szegénykémmel, azt még nem tudom, mert nem szeretném a totál idiotizmus felé elvinni a dolgokat. Marad a kecske szordínóban, akciójelenetet többet nem kap, elég, hogy egyszer végigrángattam szegényt az autópályán, egy ablakba szorulva. Ha így nem adom el a filmet, hát sehogy...
No comments:
Post a Comment