Mulatós zene és hangok a fejemben

Szerintem a mulatós zene az minden zenék legalja. Kezdjük azzal, hogy a mulatós zenére nem lehet mulatni. Aki szerint lehet, az nem mond igazat, vagy nagyon be van tépve. Aki szokott, olyanokkal nem érintkezünk. A mulatós zene számomra megfoghatatlan. A stílusát nem tudom meghatározni, a szövege értelmezhetetlen, és egyáltalán, szerintem minden mulatós szám egyetlen nagy közös mulatós sokfelé feldarabolt példánya. Én nem rajongok a magyar popzenéért sem, de egy: ott akadnak elvétve kivételesen jó előadók, kettő: akik nem azok, azok elhiszik magukról, vagy valakik elhitetik magukról, hogy azok. Tehát ha én popénekesnek készülnék, vennék egy-két flitteres szerkót, íratnék magamnak egy-két számot az álmok tengeréről, meg a két szemed melegéről, megtanulnék pont egyszerre mozogni a háttértáncosokkal, kiadnék egy-két lemezt, és nyilatkoznék a Viva tévé színes foteljeiben arról az életérzésről, amit ebben az új albumban megpróbáltam kifejezni, mert annyira mélyről jön, hogy képtelen voltam magamban tartani. Napszemüvegben járnék az utcán, mert nem akarom, hogy felismerjenek, de ha nem ismernek fel, ki vagyok bukva. Roxie Hart, ugye. Vagyis ha az ember Magyarországon elhatározza, hogy popsztár lesz, annak van valami indoka: legkevésbé az, hogy énekelni akar az illető valamiről, ami esetleg másnak nem jut eszébe. De hogy hogyan jut valakinek eszébe mulatós zenét csinálni, az nekem magas. "Te, csináljunk egy bandát". "Oké, játszunk lakodalmas zenét. Mit szólsz?" Ha én ambíciózus 18 éves lennék, nem tudom, mi kellene ahhoz, hogy lakodalmas zenét akarjak játszani. A popzene és a lakodalmas zene között az a különbség, hogy a popzene úgy tesz, mintha a daloknak mélyebb értelme lenne annál, mint hogy "gyere babám, menjünk szobára", a lakodalmas zene pedig egész konkrétan ki is mondja ezt. Lásd Lagzi Lajcsi.

Az egész onnan jutott eszembe, hogy ma megint a magyar étteremben ettem. A magyar étterem, olyan, amilyen: se nem csúnya, se nem szép, obligát matyóhímzés, kalocsai népviseletbe öltöztetett baba, képek Budapestről meg a Pusztáról, úgy tervezett sótartó, hogy véletlenül se férjen el a könyököm az asztalnál, és szól a mulatós zene. De miért? A) Szólna inkább a Presszer. B) Szólna a Rapülők. C) Szólna a Liszt. D) Szólna akármi más, mit tudom én, a Rúzsa Magdi, vagy a Pancsoló Kislány, de ez??? A tökéletesen ismeretlen előadó tökéletesen érdektelen és értelmezhetetlen lakodalmas zenéje? Én nem mondom, hogy Bartókra szeretnék húszdolláros rakott krumplit enni (jó, a Light kólával együtt volt annyi), na de a mulatós zenére...felháborító. Ezek után tíz dolcsiért vettem kettő, azaz 2 rétest. Nem, az egyik pite. Horror. Megint megfogadom, hogy nem veszek többé rétest. Megvárom a Karácsonyt.

A forgatásról sikeresen lemaradtam. De persze azért, mert az első nap csak egy jelenetet vettek fel, és nem fértem be az autóba. Már nem a súlyomnál fogva, tehát hogy tuszkoltak volna, csak nem ment, hanem eggyel többen lettünk volna, és én, ugye, aki már megtettem a kötelességemet a film ügyében, már nem kellettem. Ma meg azért maradtam le, mert korábban fejezték be, mint számították, és pont mikor elindultam volna Long Islandre, hívtak, hogy végeztek. Sebaj, végül is lesz még ilyen alkalom, remélem. legalább az egyik leckémmel kész vagyok, mentem edzésre és moziba is.

Tegnap megnéztem a Woody Allen-filmet, a You Will Meet a Tall, Dark Stragert. Habár nem volt rossz, de azt kell mondjam, Woody Allennek ez csuklógyakorlat, külünösebb energiát nem fektetett bele, tipikusan olyan film, amit elvisznek a hátukon a színészek, oszt jónapot (Hú, klasszikust idéztem, fejből). Az volt az érzésem, hogy Woody Allen nem különösebben bíbelődött azzal, hogy új karaktereket eszeljen ki, vett egyet egyik, egyet a másik régi filmjéből, és ennyi. A Lucy Punchot azt kifejezetten sajnáltam, mert sokkal jobb színésznő, mint a pornószínész-kurva, akit megformált, és ráadásul a szar színésznőt már egyszer sokkal jobban eljétszotta a Mira Sorvino, de ez nem a Lucy hibája, hanem a Woodyé. Lucy, Woody, a barátaim.

A Hereafter, aminek magyarul majd biztos valami olyasmi címe lesz, hogy Halottakkal Suttogó (fejemet rá, hogy ez lesz, főleg, ha az RTL klub adja majd a címet, ugyanaz a lány, aki a Szívek Szállodáját is kiagyalta), szintén nem különösebben jó, mondjuk úgy, hosszú és unalmas, eléggé félbehagyott cselekményszálakkal, és már megint úgy szól a halál utáni valamiről, hogy nem is szól róla. Szóval van ez a nagy misztikum, hogy a Matt Damon kommunikál a halottakkal, és akkor a történet végére nagy nehezn összekerül azokkal, akiknek szükségük van a segítségére (miután lepattintott egy nőt, aki a halott gyerekével akart még egyszer, utoljára beszélni, ez már milyen görénység...), hogy aztán kiderüljön, hogy a halottak semmi különöset nem is akarnak egyátalán, és valójában totál lényegtelen, hogy a Matt Damon ilyen látó. Az volt a legrosszabb, hogy a film közben folyton kizökkentettek a saját karaktereim a műélvezésből, akik ilyesmiket mondtak, hogy "miért nem adom el rögtön a házat, ha kell a pénz az egyetemre?" "Miért nem mutatod meg, hogy szenvedek?" "Miért vágod el a jelenetet pont, mikor könnyekben törnék ki?" "Miért nem kerülök elő többet a történetben?" "Milyen olyan tulajdonságom van, amiért megszeretnek? "Milyen olyan tulajdonságom van, amiért megutálnak?" "Látod, a Woody Allen milyen jól gyötri a karaktereit? És te?" Hagyjatok békén, szeretném élvezni a filmet, és különben is, hétvége van! Még. Vagyis már nem. Majd holnap foglalkozom veletek, most hagyjatok aludni!!!